Szolgálat 58. (1983)

Eszmék és események - Magyar nővérek a nagyvilágban

két és ünnepeket. Számomra a húsvét jelent mindig különös élményt, mert ebben az időben szenteltem magamat örökre Istennek, ö mindig velem van. ó az én mindenem. Imádság és munka váltogatják egymást. Minden nővérnek megvan a munkaköre. Ostya- sütés, egyházi ruhák varrása-szövése, különböző plébániák oltárterítőinek, oltárruháinak mosása-vasalása járul hozzá a házi munkák elvégzéséhez. Kertünk is van, amelyben különböző gyümölcsfák és vetemények találhatók. Isten kegyelmével igyekszünk szerzetesi életünket ebben az 1275-ben alapított tiszteletreméltó kolostorban hasznossá tenni az egyház és az egész emberiség javára.

Franciao.: Rendünket a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére, idős személyek, elhagyatottak gondozására alapították. Hét év óta itt vagyok Lourdes-töl 9 km-nyire, s a jó öreg beteges néniket gondozom, ápolom. Magyar növértársam, aki az idős bácsik ápolásával volt megbízva, 7 hónap óta távol van, a szemeit kezelik, egyik szemével nem lát. Valószínűleg nem fogja tudni folytatni munkakörét, s nem fog ide visszatérni.

— Látom, milyen sok nővér ír a Szolgálatba. Én most meghívom 50 éves jubileumomra, hogy segítsen megköszönni a jó Isten végtelen irgalmas szeretetét kis szolgájához. Igen, 1933-ban Budapesten vettem föl a szent ruhát. Szentév volt, a megváltás éve, mint most 1983 lesz. Az 50 év úgy elrohant, hogy még észre sem veszem. Igaz, fizikailag nem tudok úgy dolgozni, mint 50 évvel ezelőtt, de mikor mindent megteszek, amit tehetek, úgy gondolom, a jó Isten akaratán járok. Igen sokat tudnék mondani 32 éves tuniszi életemről. Érkezésemkor nagy volt a meglepetésem, mivel Afrikába küldtek, de az emberek nem voltak feketék. Szt. Ágoston, Szt. Ciprián hazájába mentem, az arabok, mohamedánok mellett dolgozni. Mivel konyhán voltam, kezdetben kevés volt a velük való érintkezésem, de később megtanultam egy kicsit arabul. Milyen örömük volt, mikor a piacon tudtam velük beszélni. Ha eljön, elmondok mindent a misszionárius életemről, mert még itt Franciaországban is misszionárius vagyok.

— Most április 30-án (1982) halt meg egyik magyar nővérünk, Sr. Terézia (Pesti Teréz)

itt Salvert-ben. 1908-ban született, zárdánkba jött 1934. ápr. 11-én, a Szűzanya Leányaihoz. Egyik nővérünk elmondta a temetésen, hogy a vonatban ismerkedett meg vele: hivatásukat követve mind a ketten Franciaországba tartottak, és együtt ajánlották imában Istennek a válás fájdalmait és jövendő ismeretlen életüket. Egy szót sem tudtak még franciául. Mégis megérezték új helyükön, hogy valamennyien testvérek Krisztusban. Nővértársaik viselkedése, mozdulatai pótolták a szavakat. — Terézia nővér először az állatokat és a baromfit gondozta. Azután húsz éven át kenyérsütő volt a nagyszámú közösségnek, ünnepnapokon finom kalácsot is sütött, aminek az ízére még most is emlékszünk. Majd 14 évig takarított és a vendégeket szolgálta. Érzéke volt ehhez a munkához, teljesen az emberek rendelkezésére állt, minden szükségletükről gondoskodott. Mindenki egyhangúan dicsérte, és ha valahol összetalálkoztunk egy régebbi látogatóval, biztosan érdeklődött felőle. Jeligéje volt: „Mindent csak az Istenért.“ Gyakran mondta: „A többiek, azok tudnak imádkozni. Én nem. Hát csak ott maradok, és hallgatom a bennem fölmerülő néhány szót.“ Van-e jobb imádság? Szerette a hálaadó imát is. Két éve vele mentem haza rokonokat látogatni. Nem is akarták, hogy menjen, mivel betegeskedett a szívével, meg vérszegény volt. Meg is dorgáltam: miért nem étkezett jól odahaza, a jó magyar ételek rendbe hozták volna. Egészsége romlott, többször összeesett. Apr. 18-án megbénult a jobb oldalán. Kórházba szállították, agyvérzést állapítottak meg. 13 napig volt ott eszméletlenül. A három utolsó napon mi magyar nővérei felváltva éjjel-nappal mellette voltunk. Sajnos eszméletét nem kapta vissza. Május 3-án volt a temetése, nagyon szép volt, több pap vett részt és sok világi a környékről, hisz igen szerették. Munkás Szent József ünnepének első leckéjét olvastuk. Ez illett hozzá, mert szorgalmas volt, alázatos, és mindent a jó Istenért tett. Szeretném, ha a Szentlélek sugallna a mai fiatalokba is nagylelkű hivatást, mint Pesti Teréziában volt. ,

Brazília: Ha a jó Isten éltet és úgy érzem magam, mint most, akkor a szentévben engedélyt kaptam családomat meglátogatni. 1984 februárban 50 éves fogadalmam fogom ünnepelni. A világ kilátása nem valami jónak látszik, sok a veszekedés. Sokat

82