Szolgálat 58. (1983)
Eszmék és események - Magyar nővérek a nagyvilágban
Ha Istent az építészmérnökhöz hasonlíthatom, akkor Ó, az építész, a legapróbb részletekig mindennek megrajzolja a helyét, nekem mint végrehajtónak az a feladatom, hogy az építőköveket a helyükre tegyem. Itt egyszerűsödik le a mindennapunk. Szinte bagatellizálódik. Látszólag mindig ugyanaz minden; kevés a változatosság. Ez az, ami a beteg életét, amíg nem tudatos a vállalása, nehézzé, unalmassá teszi, teheti. Varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet! Itt látszik mostohának a mindennap a beteggel szemben. Az ágyhoz kötöttség, a majdnem mozdulatlanság, a szűk kilátás az ablakon nem sok újat, változatost hoz. Ez a monotónia untat, és sok beteget türelmetlen kifakadá- sokba kerget. Dehát mi teheti változatossá az ágyhoz kötött beteg sorsát? A szolgálat! Sokan jönnek?! Mindenkit meg kell hallgatni! Ne feledjük, hogy a betegség elfogadása jelenti az egészséges lét, a régi életállapot mellőzését. Ez nem csekély állapotváltozás! A látogatások, a sok felesleges beszéd, azonos panaszok... no de nekünk szolgálni kell! Ez a tudatos segíteni akarás, lélekalakítás nem nélkülözheti az olvasmányokat, hozzáértőktől való tanácskéréseket. S íziben mozgalmassá válik az ágyhoz kötött élet is. Pazzi Szt. Magdolna 40 esztendőt töltött a betegágyon, és jelmondata volt: „Inkább szenvedni, mint meghalni“! Hol van a befelé fordulás? Az Istennel, Urunkkal való kapcsolatkeresés? Hívogatás? kérés? ajánlás? Nem kell mondanom, hogy mit jelent az Úr valóságos, kézzel fogható jelenléte. Mit jelent a szeretet Istenével való közvetlen együttélés. Szent Ferenc kiáltása, szőrcsuhában, mezítláb, keresztet átölelve: „Solus Deus sufficit“, Isten egyedül elég — ez nem patetizmus, üres lelkesedés, hanem az Isten jelenléte szerezte boldogságnak átélése. Mi akadálya annak, hogy bármelyik beteg feljusson erre? Isten a minden. Ha Ő lefoglalja a lelket, az a végtelenben jár, és onnét jön vissza segíteni, „vadócba rózsát ültet, hogy szebb legyen a föld!“ Ez hát az ajánlás és egyben soraim befejezése: Életünk kormánypálcája maradjon a mi édes Urunknál, a szentágostoni imával: „Uram! üss, vágj, ne kímélj, gyötörj, csak szeress, hogy szereteted eljusson a föld végső határáig!“ A jelen élet öröméhes boldogságához ez az életállapot elég! Egy 32 éve ágyban fekvő beteg MAGYAR NŐVÉREK A NAGYVILÁGBAN Ausztria: Rendünk célja a Szent Szív buzgó tisztelete, ezért nagyon örültünk az 55. számnak. Azon dolgozunk, hogy saját életünket úgy alakítsuk, hogy gondolataink, szavaink és cselekedeteink a Szent Szív szeretetéből keljenek életre. Egy életre való munka. Isten kegyelme nélkül sohasem volna lehetséges, de Vele bizonyos fokig elérhető. Ezért nagyon fontos nálunk az elmélkedés és az ima, az Úrral való kapcsolat. Munkánk a nevelés. Fiatalokat nevelünk iskoláinkban, egyetemeken, csoportokban stö. De vannak, akik a felnőttek oktatásával is foglalkoznak, otthon vagy a missziókban. Lelkigyakorlatos házakat is tartunk fönn. Nem könnyű feladatainkhoz az erőt az imán kívül a közösségből merítjük. Igyekszünk jelszavunkat megvalósítani: „Cor unum 79
