Szolgálat 58. (1983)

Eszmék és események - Az új egyházi törvénykönyv (Őrsy László)

napi Eukarisztia, a nagyböjti és adventi bűnbánati gyakorlatok, a pénteki böjt, az ünnepek megtartása: mindezt túláradó nagylelkűség hozta létre; mind a közösség életerejének volt a jele. De a „törvény" fokozatosan ismét színre lépett, az önkéntes felajánlásokat jogi kötelezettségekké tette, és sok évszázadon át hatalmas kazuisztikát fejlesztett ki. Nem csoda, hogy még az egész egyházjogot is rossz hírbe hozta szűk látókörével és kicsinyes szellemével. A Zsinat után VI. Pál pápa új irányt keresett: visszatérést a régi szabadsághoz, pl. mikor megváltoztatta a böjti törvényeket. Sajnos az új kódex ismét hangsúlyozza a jogi kötelezettséget, igaz, hogy szelídebben, mint a régi.

ökuméné. A nagy áttörés a katolikus egyház és a többi keresztény egyházak viszonyának értelmezésében a Zsinatnak köszönhető. Elfogadta a részleges egység, „communio“ eszméjét. Látta és kimondta, hogy az egyházak lehetnek ugyanakkor egyek és megosztottak. Innét az érdekes kifejezés: „különvált testvérek“. Ezt a finom teológiai fogalmat jogilag kifejezni roppant nehéz, talán lehetetlen. A hagyományos egyházjogban valaki vagy teljes egységben volt az Egyházzal, vagy teljes szakadásban. A Zsinat utáni törvényhozónak viszont az volt a feladata, hogy olyan viszonyt szabályozzon, ami ugyanakkor egység és megoszlás. Méltánytalan lett volna teljes sikert elvárni, ami nem is történt meg. De el kell ismernünk, hogy jelentős változások mentek végbe. Jó példa a vegyesházasságok esete. Nincs többé szükség egy szigorú házassági akadály alóli felmentésre, csak megértőbb jellegű engedélyre. A nem katolikus fél lelkiismeretét tiszteletben tartják, a gyermekek katolikus nevelését — amennyire az adott körülmények között lehetséges — csak a katolikus félnek kell megígérnie.

A világiak szerepének előmozdítása. Alig van sürgetőbb feladat a mai Egyházban. Ahogy egy zenekar nem lehet jó gyönge zenészekkel, akármilyen jó is a karmester, az Egyház teste sem lehet igazán „egész-séges“, ha a világiak nem vesznek részt teljesen a közösség életében, s nem végeznek munkát az Egyházért. Az új kódex sokat tesz ennek előmozdítására. Ajánlja, hogy világiak vegyenek részt különféle tanácsadó testületekben; felhatalmazza őket fontos szolgálatok teljesítésére. Egyházi törvényszék tagjai is lehetnek. De ezzel a szerencsés fejlődéssel egyidőben egy másik irányt is találunk sok kánonban — inkább a hangnemben, mint a szavakban. Újra meg újra intik a szabályok a világiakat, hogy legyenek okosak, megfontoltak és tisztelettudók. Jobb kifejezést lehetett volna adni a keresztény személy szentségének. A legelső szentség, a keresztség, Isten fogadott gyermekeivé tesz, s ez a méltóság fölötte áll minden más méltóságnak és hivatalnak.

Az egyházjog persze az Egyház emberi oldalához tartozik. Szerény eszköz, hogy segítse a közösséget megélni Isten titkait. Minthogy ezek a titkok felülmúlnak minden törvényt, nem csoda, ha a jogszabályok nem tökéletesek.

A jövő. A törvényt úgy is fel lehet fogni, hogy az a törvényhozó üzenete az alattvalókhoz. A kérdés az, hogyan feleljen a közösség. Három kifejezésben foglalható ez össze: a törvényt be kell fogadni, jól meg kell érteni, és az evangéliumhoz hűségesnek kell maradni.

70