Szolgálat 58. (1983)

Eszmék és események - Az új egyházi törvénykönyv (Őrsy László)

A törvény befogadása. Minden jogszabály életében két szakaszt kell megkülönböztetnünk. Az első fogantatásától kihirdetéséig terjed; a második akkor kezdődik, amikor a közösség először szerez róla tudomást, és addig terjed, ameddig megtartja. Ez fontos megkülönböztetés. Akár polgári, akár egyházi közösségről van szó, az alattvalóknak be kell fogadniok az új törvényt, hogy életalakító erővé legyen. Természetesen nem „jóváhagyásról“ van szó, hanem arról, hogy értelmes és szabad személyek csak akkor tudnak meggyőződéssel és méltóképpen engedelmeskedni a törvénynek, ha ismerik az értéket, amit az meg akar valósíttatni, és önkéntesen dolgozni is akarnak érte. Ezért a törvényhozónak többet kell mondania, mint ami a tömör szabályba fér: meg kell magyaráznia a törvény értelmét. A közösségnek viszont igyekeznie kell megismerni a törvény szolgálta értékeket, és közre kell működnie megvalósításukban. Csak így lesz a rideg szabály eleven erő a közösség életében.

Értelmezés. Nem arra az értelmezésre gondolunk, ami hivatalos válasz formájában jön a Szentszéktől; ilyen eset volt bőven az első kódex kihirdetése után is. Hanem arra az értelmezésre, ami a szokásból születik. Maga a kódex mondja ezt a „legjobbnak“. Hogy ez hol és hogyan történik majd, azt nem lehet előre megmondani. Jöhet a kezdeményezés római hivataloktól; egyes egyházmegyéktől; a hívek értelméből és szívéből (sensus fidelium!) mindenütt. Ne féljünk kezdeményezésektől. Az első keresztény századokban az Egyház tudott kiegyensúlyozott struktúrákat, különböző rítusokat és egészséges vallási szokásokat teremteni. Afrika és Ázsia fiatal, Dél-Amerika megújult egyházainak szüksége van hasonló szabadságra, hogy sajátos lelkületűket, műveltségüket új formákban fejezzék ki, újra értelmezve a régieket.

Hűség az Evangéliumhoz. Ez a kifejezés nem jámbor szólam, hanem két lábbal a földön álló követelményt rejt. Az egész keresztény közösség vigyázzon éberen, hogy az Egyház életében megmaradjon a helyes rangsor. A törvények bonyodalmassága sohase homályosítsa el az Evangélium egyszerűségét. Minden vallás történelmében ott volt a veszély, hogy az eredeti ihlet világossága homályba borul a fegyelmi törvények és intézményes követelmények révén. A zsidók nagyon is megtapasztalták ezt. Jézus a tanú rá. Ő helyreállította az egyensúlyt, az emberi személynek adott elsőbbséget a szabhat fölött. Jól tudjuk, hogy történelme folyamán a keresztény egyháznak is küzdenie kellett ezzel a kísértéssel; tudjuk azt is, hogy emberi gyöngeségek miatt nem egyszer a törvény betűje győzött az evangélium szelleme felett. Voltak idők, amikor a szabályok annyira elszaporodtak, hogy elhomályosították a jó hír világosságát. Régóta szükség volt már olyan reformra a jogi rendszerekben, mint ami sikeresen megtörtént a liturgikus szertartások eredeti szépségének újrafelfedezésében. Az új kódex fontos lépés a helyes irányba. Természetesen nem lehet a végső lépés. De jelentős újításokat hoz, és még jelentősebb az irány, amit képvisel.

Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy az Egyház célja.az, hogy Istent dicsérje és jóságát hirdesse. Arra kell tehát törekednünk, hogy minden egyes törvé71