Szolgálat 58. (1983)
Eszmék és események - Az új egyházi törvénykönyv (Őrsy László)
ban van. A törvényhozó komoly erőfeszítéssel törekedett kellőképpen figyelembe venni az ökumenikus mozgalmat. És az Egyház nem védekező szerepben jelenik meg a környező világ ellen. Hasonlóságok is vannak. Az új kódex is a római jogi fogalmakat használja. Igyekszik megőrizni késő középkori felfogásokat; különösen kitűnik ez a házasságjogban, a büntetésekben és a perjogban. A decentralizáció is lehetne még nagyobb. Természetesen az új kódex értékelése még csak ideiglenes és részleges lehet. Ideiglenes, mert a törvény igazi ereje és gyengéi csak a használat során derülnek ki. Részleges, mert a kritikai elemzés nagy munkája éppen csak hogy megkezdődött. A jogtudomány szempontjából ez a második kódex kevésbé egységes és csiszolt, mint az első volt, amelyre Gasparri bíboros jogi lángelméje nyomta rá jegyét. Ez inkább egy bizottság műve, a velejáró kompromisszumokkal. A kánonok nem egyforma erővel köteleznek. Egyesek újra hangsúlyozzák a régi hitigazságokat. Mások valamelyik teológiai iskola véleményének a kifejezői. Ismét mások buzdító jellegűek, anélkül, hogy jogilag köteleznének. Végül itt vannak az igazi szoros értelemben kötelező jogszabályok. Mindegyik fajtát a maga sajátos módján kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy hitigazságok és teológiai vélemények esetében mindig vissza kell mennünk a teológiai forrásokhoz, és belőlük kiindulva kell értelmezni a kánonokat, sohasem fordítva. Vagyis gyakorlati példát adva: az új kódex nem lehet a II. Vaticanum értelmezésének a mértéke, hanem a törvényt kell a Zsinat tanításának megfelelően érteni és magyarázni. A pápai primátus és az egyházmegyei püspöki hatalom egyensúlya terén az új kódex részben a Zsinat óta folyó fejlődést szentesíti, részben új útra lép. A megyéspüspökök egyes esetekben, kivéve bizonyos fenntartott ügyeket, felmenthetnek az általános egyházi törvények alól. De ugyanakkor a római hivatalok hatalma a törvényhozásban növekedett. Alapvető jogok az egyházban. Az új kódex e téren minden eddigi jogi írásnál messzebb megy. Az Egyház tagjainak joguk van részt venni a hithirdetés művében, szabadon kimondani véleményüket, beleértve az egyházi felsőbbség- nek adott tanácsot is. Joguk van a liturgikus életben való részvételhez, a szentségekhez, a neveléshez, egyéni életformájukhoz és jó hírükhöz. A tudományos kutatóknak joguk van az igazságot minden becsületes eszközzel keresni. Kivétel nélkül mindnyájuknak joguk van „érvényt szerezni jogaiknak“. Ez a kijelentés közel áll egy keresztény Magna Chartához. A gyakorlatban azonban ez alig lesz megvalósítható; hiányoznak azok a bíróságok, amelyek gyorsan és eredményesen tudnának segíteni. Közösségi valiásgyakorlat. Szent Pál mély meggyőződéssel mondta, hogy a törvény ne szaporítsa a bűnt, szabadságra hívott bennünket az Isten. A korai keresztény közösségek vailásgyakorlatai szabadságból születtek, pl. a vasár69