Szolgálat 58. (1983)
Eszmék és események - Az új egyházi törvénykönyv (Őrsy László)
hozó kizárólagos ellenőrzése alatt áll. De ha tovább olvas, meglepetés vár rá: a 27. kánon megállapítja, hogy „a törvények legjobb magyarázója a szokás.“ Ha csak ezt veszi figyelembe, arra következtethet, hogy a katolikus közösség fel van ruházva azzal a képességgel, hogy törvényeit értelmesen és szabadon kezelje, és állandóan kifejlesztett szokásokkal az élet kívánalmaihoz igazítsa. A két kánon egyszerűen ellentmondónak tűnhet a szemében! Valóban mindegyik kánon, a törvény tömör nyelvén, mást-mást mond. Együtt sokrétű hagyományainkról beszélnek. Ezek a hagyományok különböző forrásokból erednek, s képesek arra, hogy a társadalmat egyensúlyban tartsák. A II. Vatikáni Zsinat megerősítette a pápa kormányzó hatalmát: tehát szabadságában áll törvényeket hozni és értelmezni. De ugyanaz a zsinat kimondta azt is, hogy az Isten népének hitérzéke csalhatatlan, tehát az is hivatott hozzájárulni bölcsességével, belátásával a törvények okos értelmezéséhez és alkalmazásához. Az Egyházban „felülről“ is, „alulról“ is eleven erők működnek. Egyik sem független a többitől, egyik sem dolgozhat a többi nélkül. Ha mozgásuk iránya különböző is, mind erőt képviselnek, és növekedésben tartják a testet. A látszólag ellenkező gyakorlati jogszabályok tehát valójában az Egyház életét írják le. Az egyensúly békében és rendben a törvényhozó és a törvény alatt állók közti finom dialektikus játékon múlik. Az új egyházi törvénykönyvet 1983. jan. 25-én hirdették ki, huszonnegyedik évfordulóján annak a napnak, amikor XXIII. János pápa hírül adta, hogy hármas lépéssel kívánja az egyházat megújítani: római egyházmegyei zsinattal, azután egyetemes zsinattal és végül a kánonjog reformjával. Az új kódex 1983. nov. 27-én, advent első vasárnapján lép majd életbe. Hogy megértsük alapvető irányát, vissza kell mennünk 1917 pünkösdjéig, amikor XV. Benedek pápa közzétette az Egyház első összefoglaló törvény- könyvét. Kevesen tudják azt ma, milyen mélyrehatóan megváltoztatta ez az egyház életét. Azelőtt jogrendszerünk pápai és zsinati törvények keveréke volt, vegyítve jogi döntésekből kikövetkeztetett normákkal és jámbor szokásokból levont szabályokkal. Az egységes kódex közzétételével nyertünk világosság és rövidség terén, viszont vesztettünk a szokások eleven erejében. Az 1983-as kódex az 1917-eshez képest nem jelent gyökeres változást. A legjobb hasonlat egy régi ház „modernizálása“ lehetne. Az alapok és a falak megmaradtak, de sok régi bútor eltűnt, és újak vonultak be. A házban több az élettér, és kívülről is jobbnak látszik. Kellemesebb a bentlakóknak, és hívoga- tóbb a mellette elhaladóknak. A régi kódex öt könyvből állt. Az újban hét van. Nézzük őket egyenként. I. könyv: Általános szabályok (203 kánon). Ez az alapvetés. Megismétli a törvény és a szokás hagyományos meghatározását és leírását; új rangot ad a törvényben a rendeleteknek, instrukcióknak és adminisztratív intézkedéseknek. Újdonság az is, hogy nagyobb jelentőséget biztosít az alárendelt törvényhozásnak, pl. a Szentszék kongregációi által. 67
