Szolgálat 58. (1983)
Az egyház szava - A Szentatya homíliája Costa Ricában
Az Egyház az ó műve, benne meghosszabbítja magát, tükröződik és mindig jelen van a világban. Az Egyház az ő Jegyese, akinek mindenestül átadta magát, kiválasztotta önmagának, élővé tette és mindig elevenen tartja. Mi több: életét adta, hogy az Egyház éljen. Ezért — mint éppen most hallottuk az Evangéliumból — a kereszten függő Jézus megnyílt oldalában látjuk az Egyház eredetét, amint Éva Ádám oldalából született. Testvérek! Legyünk nagyon tudatában ennek az igazságnak: Jézus Krisztus „szerette“ és most is szereti az Egyházat. Valójában ugyanaz a szeretet ez, amellyel az Atya szereti „a világot", az embereket, minket, amely titokzatos módon arra indította, hogy kiszolgáltassa egyszülött Fiát a halálnak, „hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen“ (Jn 3,16). Ha tehát Jézus Krisztus annyira szerette az Egyházat, hogy meghalt érte, az azt jelenti, hogy ez az Egyház méltó a mi szeretetünkre is. 3. Csakhogy egyes keresztények néha úgy nézik az Egyházat, mintha ők maguk a peremén, kívül állnának. Úgy bírálgatják, mintha semmi közük nem lenne hozzá. Távol tartják magukat az Egyháztól, mintha Jézus Krisztushoz, Alapítójához való viszonya esetleges lenne, mintha puszta alkalmi következményként keletkezett volna életéből és halálából; mintha ö nem élne ott az Egyházban, tanításában és szentségi cselekményeiben; mintha az Egyház nem lenne magának Krisztusnak az emberekre bízott misztériuma. Mások számára az Egyház közömbös, idegen. Viszont az öntudatos keresztények számára, akik tudják, „milyen szelleműek“ (vö. Lk 9,55), az Egyház: édesanya. Igen, szeretett testvéreim: az Egyház édesanyátok; minden keresztény anyja. ó szült bennünket az örök életre a keresztséggel, az újjászületés szentségével (vö. Jn 3,5). Isten gyermekeinek érettségére emelt a bérmálás szentségében. Állandóan táplál Krisztus Testével és Vérével, amikor megüli az Úr halálának és feltámadásának titkát. A bűnbánat szentsége által kiengesztel az Atyával és saját magával, annak a kiengesztelésnek erejében, amelyet Krisztus a halálával vitt végbe (vö. 2Kor 5,19). így az Egyház ráállít bennünket arra az útra, amely Jézus Krisztus által az Atyához vezet; kíséri lépteinket tanítóhivatalával, igehirdetésével és szolgáinak működésével. Az Egyház a ti édesanyátok is, Costa Rica gyermekei, Közép-Amerika népei, mert kultúrátok és civilizációtok az ő jelenlétében, az ő működése által látta meg a napvilágot és fejlődött ki. összhangzóan tudta egyesíteni magában a bennszülött hagyományok gazdag örökségét és az Evangéliumot, megalkotva így egy új családot: Isten családját az ő Egyházában. 4. Ez az Egyház, tanításával, szentjeinek és mestereinek példájával buzdít bennünket, hogy ne csak a lélek dolgaival foglalkozzunk, hanem e világ valóságaival is és az emberi társadalom valóságaival, amelyhek részét alkotjuk. Arra buzdít, hogy kötelezzük el magunkat az igazságtalanság kiküszöbölésére, dolgozzunk a békéért, a gyűlölet és erőszak leküzdéséért, mozdítsuk elő az 58
