Szolgálat 58. (1983)
Az egyház szava - A Szentatya homíliája Costa Ricában
emberméltóságot, érezzük magunkat felelősnek a szegényekért, a betegekért, a mellőzöttekért és elnyomottakért, a menekültekért, száműzöttekért és otthonukat elvesztettekért, és annyi más emberért, akikhez szolidaritásunknak el kell érnie. Ismerem a munka és béke légkörét, amely jellemez benneteket, Costa Rica szeretett gyermekei. Az Egyház, élén püspökeitekkel, papjaitokkal, szerzeteseitekkel és szerzetesnőitekkel, mindig példakép és ösztönző volt erre. Kövessétek továbbra is. Ne csüggedjetek a nehézségek láttán. Ne feledkezzetek meg a keresztény értékekről, amelyek megkülönböztetnek és mindmáig segítenek benneteket. Legyetek hűségesek hagyományotokhoz, és a mélyreható változások és súlyos kihívások idején igyekezzetek az igazságos társadalomszervezet mintája lenni. 5. De gondolnunk kell a kötelességekre is, amelyekkel az Egyháznak tartozunk. Először is: valamennyien felelősek vagyunk az Egyházért. Hiszen tagjai és gyermekei vagyunk. Mint Krisztus Teste eleven tagjainak, valamennyiünknek fel kell ajánlanunk hozzájárulásunkat e Test növekedéséhez. Erre hív Szent Pál tanítása (vö. 1Kor 12,15-16) a testnek és tagjainak szuggesztív képe alapján. Igaz, minden tagnak megvan az Egyházban a sajátos szerepe, sajátos felelőssége: „Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók?“ — kérdezi Szent Pál. Nem: mindegyiknek megvan a maga szerepe, ezt tölti be, a többiek tiszteletétől övezve, az Egyház hierarchikus szerkezetében és egységében. De senki sem mondhatja: az Egyház, szentsége, a világban való küldetése, Istennek bemutatott tisztelete nem az én dolgom. Mindannyiunkra tartozik — püspökökre, papokra, szerzetesekre, szerzetesnőkre, világiakra, mindegyikre a maga helyén —, hogy építsük az Egyházat, jobban mondva tevékeny eszközei legyünk az Úrnak, aki Lelke által alkotja az Egyházat (vö. Ef 2,20-21). És hogyan jön létre az Egyház? 6. Egyházat alkot, aki, híven keresztségéhez, szentül él, elfordul a bűntől, fölveszi keresztjét Krisztussal, megmutatja magatartásában testvéreinek az Evangélium igényes és örvendetes valóságát. Egyházat alkotnak, akik a házasság szentségében hitvesekként egyesülve, családjukból igazi házi egyházat alakítanak, amely példakép mindenkinek, egységében szilárd, hűséges az egység és házastársi hűség követelményeihez, teljes mértékben tiszteli az életet fogantatásától kezdve, és ezért elutasítja az abortusz bűnét; gyermekeinek átadja a hitet, és keresztény nevelést biztosít nekik. Egyházat alkotnak, akik törődnek a felebaráttal, különösen a szegénnyel és elhagyottal, a mellőzöttel és elnyomottal; akik hűségesek a szolidaritás kötelezettségéhez, mindenekfölött a társadalmakat manapság megrázkódtató gazdasági válságokban. Egyházat alkotnak, akik arra szentelik erejüket, hogy megjavítsák vagy megváltoztassák azt, ami akadályozza vagy elfojtja az embernek, minden embernek teljes kifejlődését. 59