Szolgálat 58. (1983)
Tanulmányok - Ujváry Julianna: Liturgia és népszokások
Nagyon szép szokás volt az esküvő után történő asszonyavatás mintájára történő szülővé avatás is. Szülés után az anya két hétig nem hagyhatta el a házat. Akkor első útja a templomba vezet, a nagyanya, a bábaasszony kíséretében viszi újszülöttjét. A pap megáldja az anyát és gyermekét. Ezután már a gyermek is a Szűzanya oltalmában van. Sok szép keresztény szokás kíséri az esküvőt is. Már a feliratkozásnál el kell kísérniök a násznagyoknak a jegyeseket. A fiataloknak a három egymásutáni vasárnapon történő kihirdetéskor ott kell lenniük a szentmisén. Az egyházi esküvő után sok helyen az egész násznép megkerülte az oltárt, megcsókolta a peremére fektetett feszületet. Bácskában az esküvő után az egész násznép a plébánia udvarára ment, ahol már várt rájuk az időközben reverendába átöltözött plébános. A násznép a kút körül eltáncolta a „paptáncot“, majd a násznagy bort adott a papnak, az örömapa pedig meghívta a lakomára. Az egyház képviselője ott volt a lakodalmon — akár Jézus a kánai menyegzőn. Különben egészen a negyvenes évekig szokás volt sokhelyütt a lakodalomkor a kánai menyegzőről szóló ének elénekeíése. Ugyancsak sok helyütt szokás volt lakodalomkor (miért éppen akkor?!) mindenre keresztet vetni: edényre, asztalra, nyersanyagra, kész ételre, mindenre. Régebben pedig Bácskában a templomból hazatérő új párt a küszöbön a keresztanya égő szentelt gyertyával fogadta. Megszívlelendő a bodrogközi lakodalomban éjfél után mondott felköszöntő is: „Kedves tisztelt párok, hozzátok intézem ezen ünnepélyes órában intésem, hogy a szeretet, mely összefűzött, sírig tartó legyen mindkettőtök között. Egymást az életben mindig szeressétek, egymás terhét mindig viseljétek. Egymást az életben soha meg ne sértsétek. így boldogok lesztek, míg a földön éltek. De széleitekre is gondot viseljetek, miképpen ők is bántak tivéletek. Mert a gyermek első fő kötelessége, hogy kedves szüleit becsülje és védje. A kicsi családot nagyobbá tegyétek. Egy gyermek nem gyermek — ezt megfigyeljétek! Adjon Isten hozzá erőt, egészséget, szívemből kívánom!“ Mennyi-mennyi megfontolandó, megvalósítandó gondolat — a mai fiatalok számára is! Sok-sok vallásos szokás van még, ami a magyar nép mindennapját behálózta, Istenével kötötte össze: a kenyér tisztelete, a házszentelés, háziáldás, ima déli harangszókor, keresztvetés a templom előtt, az új ruha megszentelése avval, hogy a templomba veszik fel először, stb. stb. Nemrégiben találtam két szokást, amit Ausztriában ajánlottak meghonosításra, és amiből nálunk is jó népszokás lehetne. Az egyik az ún. „gondkereszt“ (Sorgenkreuz), egy 120x90x20 cm-es kereszt, amit nagyböjtben az oltár lépcsőjére tesznek, mellette gyertya, írószer- szám. Azt kérik a hívektől, hogy gondjaikat, bajaikat írják ró a keresztre. Ezeket a böjti vasárnapokon belefoglalják a hívek imájába. Nagypénteken aztán korpuszt erősítenek a keresztre, felvirágozzák, és ezt használják a szertartásnál. 46
