Szolgálat 58. (1983)
Tanulmányok - Josef Bommer: Dinamikus egyházközség és népi vallásosság
kapcsolatban, amit olyan fogalmakkal szoktak megjelölni, mint „népi katolicizmus“, „népi vallásosság“, „népies kereszténység“, „szegény emberek jámborsága“, „népi jámborság“. Harvey Cox, aki ebben az irányban maga is radikális fordulatot foganatosított művében, ezt írja: „Ha meg akarjuk érteni a nép hitének az értelmét, szükségszerűen figyelembe kell vennünk azok tapasztalatát, akik azt létrehozták. Mivel a kereszténységben mindig az elnyomottak és legyőzöttek azok, akiknél Isten jelen van, és akik között az új valóság megjelenik, ezért nem végezhetjük munkánkat anélkül, hogy az ő ügyüket ne tekintsük a miénknek ... A szegények vallásában az elnyomott teremtmény sikolyát halljuk legmegrendítőbb formájában.“ (H. Cox: Verführung des Geistes, Stuttgart-Berlin 1974, 194. o.) Nyilvánvaló: itt olyan jelenségek mint a harmadik világ teológiájával való találkozás, a „felszabadítás teológiája“, „bázisközösségek“ pozitív értelemben érvényesítették befolyásukat. De nem a harmadik világról vagy Latin-Ameriká- ról vagy annak jellegzetességeit viselő teológiáról és népi vallásosságról kívánunk szólni. Az egyházközség és a népi vallásosság közötti feszültség Kézenfekvő kísértés feszültséget, sőt ellentétet látni a reformnak és megnyílásnak elkötelezett egyházközség és a népi vallásosság között. Egyesek könnyen arra hajlanak — sok konkrét példát lehetne fölhozni —, hogy az új dinamikus egyházközség sürgetése egyházunkban inkább progresszív körök, míg a népi vallásosság ápolása főleg konzervatív körök számlájára írandó, így a népi vallásosság kéz a kézben halad egy inkább konzervatív, tradicionális egyházképpel, viszont a progresszív, nyitott, jövőt hordozó egyházközség hamarabb boldogul népi vallásosság nélkül, sőt talán közömbösen és ellenségesen viselkedik emezzel szemben. Ilyenformán a népi vallásosságnak statikus egyházközségben lenne a helye, míg a dinamikus egyházközség efféle gyakorlatok és szokások nélkül él. Világos, hogy ez a szembeállítás — még ha imitt-amott fedik is a tényleges viszonyok — felületes és nem jó szándékú. A feszültséget — amely valóban fennáll az új, dinamikus egyházközségre való törekvés és a népi vallásosság újrafelfedezése között — nem lehet ilyen leegyszerűsített módon és formában feloldani. Mind a „dinamikus egyházközség“ gondolatát, mind pedig a „népi vallásosság" messze ágazó jelenségét kritikusan kell megvizsgálni, s aztán meg kell próbálni e két „nagyság“-ot, illetve pasztorális irányzatot pozitívan egymásra vonatkoztatni. Népi vallásosság és egyházközségi reform nagyképű szeretetlenség és fanatikus tradicionalizmus helyett A dinamikus egyházközségnek nem kellene egyszerűen lemondania a népi vallásosság jelenségéről, mint ahogy az utóbbi képviselőinek sem kellene el- zárkózniok a valódi, nyitott egyházközségi reform elől. Mindkét oldalról kriti3 33
