Szolgálat 58. (1983)

Tanulmányok - Josef Bommer: Dinamikus egyházközség és népi vallásosság

kus belátásokra, és aztán néha-néha bizonyos engedmények és áldozatok meghozatalára van szükség. A túlzott reformálási buzgóságban szenvedő egyház- község, amely elzárkózik egy egészséges népi vallásosság kívánalma elől, gyakran szeretetlenül cselekszik, nem utolsó sorban az idősebb generációval szemben, és abban a veszélyben leledzik, hogy hamis és végzetes „elit-öntudatot“ ápol. Az ilyen kineveti azokat a föl nem világosult kicsinyeket, akik még mindig a maguk rózsafüzérét imádkozzák, szentjeiket és főleg az Isten anyját tisztelik, gyertyát gyújtanak kegyképeik előtt, búcsújáró helyekre mennek és így tovább. Az ilyen egyházközség aztán könnyen akadémikus, intellektuális és nagyképű benyomást kelt.

Másrészről a népi vallásosságban még mindig fennáll a veszély, hogy elfajul, babonákban és furcsaságokban köt ki, és hogy az üdvösséget már nem Jézus Krisztusban keresi. így lesz a népi vallásosság bigott és türelmetlen, ekkor válik könnyen a fanatikus tradicionalizmus nem jó melegágyává. A népi vallásosság nevében és meghatározott jámborsági gyakorlatok jegyében megfojtanak és visszafognak minden egészséges egyházi megújulást. A mottó így szól: nem megváltoztatni, hanem megőrizni. Hiányzik a saját egyéni álláspont megkérdőjelezésére irányuló készség.

Az emocionalitás igénye

Súlyosbítja ezt az körülmény, hogy nagyon gyakran hagyomány nélküli, városszéli és nagyvárosi viszonyokban képződnek új egyházközségi formák, amelyeket itt olyan környezetben próbálnak ki, ahol alig lehet szó áthagyományozott és ősrégi tradíciókról. Egy modern szatellitvárosban, óriási tömbházakkal és számlálhatatlan új telepessel, akik mint modern nomádok, gyakran pár hónap múlva ismét tovább költöznek, nem különösen alkalmas a talaj a népi vallásosság számára, pedig éppen ezeknek az embereknek lenne sürgősen szükségük bensőséges melegségre, és igen gyakran éppen érzelmi oldalról lehet őket könnyen megszólítani. A modern teológia túlhajszolt intellektua- lizmusát segítőén karon foghatná és kiegészíthetné itt az érzelmileg árnyalt egészséges népi vallásosság. A hit közvetítése ui. nem csupán az értelmen keresztül történik, hanem éppenúgy meghitt formákban, közös rítusokban, ünnepléssel és együtt végrehajtott cselekvésekkel. S éppen jó néhány városlakó szíve mélyén jelentkezik még ebben a vonatkozásban az otthoni falu vallásos szokásai utáni honvágy; jó néhány hálás örömmel fogadná — nagyvárosaink életidegen betonjai között — ezt a „falusi meghittséget“. Máskülönben miért is térne vissza szülőfalujába minden évben halottak napján, és miért látogatná ott a templom melletti falusi temetőben szerettei sírját? Vajon nem hozható egymás közelébe a népi vallásosság és az egyházközség teológiájának újjászületése? Nem lehetnének-e egymás számára gyümölcsözők? Nem lehetne és nem kellene-e jövőt ígérő és jó formában .kihordani' a dinamikus egyház- község és a népi vallásosság közötti feszültséget?

34