Szolgálat 58. (1983)
Tanulmányok - Erdélyi Zsuzsanna: Hagyománymentő szolgálat
nek szüksége van rájuk, és ők, az öregek segíthetnek rajta. Szokatlan elevenség keríti őket hatalmába. Sokan már azonnal nekiülnek, és róják soraikat reszkető, bizonytalan kézzel, gyakran kínlódva kórral és korral, írással, helyesírással, ám — e reszkető kéz sokat ad. Az írásokban fölhalmozott anyag elemzése tanulmánykötetbe kívánkozik. Sok fejezetes műbe. Külön fejezetet lehetne szentelni a vallási fanatikusoknak, az engem téríteni akaróknak, az „lgazság"-ot egyedül birtoklóknak, s ellentéteiknek, a gúnyoros szkeptikusoknak, istentagadóknak. Külön a határokon túlról érkező soroknak, a felvidéki és főleg az erdélyi levelek „lelké“-nek, a tengeren túlról írottak érzelmi fokának. Szó illethetné a szerény, halkszavú s mégis kincseket rejtegetőket, s a nagymellényű magabiztosokat, sőt exhibicionistákat. Szívből írnék a szorgalmas hűségesekről, akik füzeteket rónak tele, s folyamatosan látnak el másoktól is gyűjtött imádságokkal, énekekkel. A beküldött szövegek értékelése túllépné egy fejezet határát. Több tudományágat érintő hosszabb tanulmányt igényelne. És a summa? A summa egyszerű: célom elértem. Nagyon sok archaikus imádságot kaptam, köztük ritka szépeket, s főleg olyan községekből, ahová minden valószínűség szerint sohasem mentem volna el. Agyi térképemen nem szerepeltek. Tudásomban sem. Kaptam egyházi és művi imádságokat és — szent giccset. Ez utóbbit a Mária- énekek között is bőven. Sok szép régi népéneket és szokásköltészeti jeles napokhoz tartozó emléket is nyugtázhattam. Legtöbbjük kéréssel érkezett: mennék el, hogy az énekek dallamát is rögzíthessem. Ezért szerepel számtalan borítékon az „Elmenni!!!“ jelzés. Szerepel még sok más észrevételem a levelek — szövegek — kiemelkedő mozzanataira, tartalmi-stiláris jellemzőire, különleges elemeire vonatkozóan. E módszer könnyíti meg a hatalmas írástömeg kezelhetőségét, rendezését, majdani földolgozását. A Népi Vallásosság Múzeuma részére is bőven érkezett tárgyi emlék. Elsősorban énekes-imádságos könyvek, majd a vallásgyakorlás sok más kelléke is: Mária-szobrok, faragások, corpusok, festmények, nyomatok, szentképek, érmék, rózsafüzérek, textiliák: térítők, ünnepi viseletek, falvédők ... Nehéz volna fölsorolni, mi mindent nyújt át a bizalom, az elődök iránti szeretet, a megnyugvást szolgáló tudat, hogy „jó helyen“, „méltó helyen“ tudják értékeiket az esztergomi főszékesegyház védelmében. A következőkben hozom legutóbbi gyűjtési felhívásomat. Egy-két szóval egészítem csak ki, ahol szükségesnek vélem. „Szeretettel kérem az olvasót, hogy mindazok, akik olyan különös szöveget, imádságot tudnak, amelynek a végződése: ......aki ezt az imádságot este lef ektiben, reggel fölkeltiben elimádkozza, hét/három halálos bűne megbocsájt- tatik...“ írja le, vagy írassa le, és küldje el címemre. Az ilyen imádságokat nem iskolában tanulták, templomban nem imádkozzák, általában otthon mondják, szülőktől, nagyszülőktől sajátították el. A nevezett záradék alakulhat másként is: az ima elmondásáért kilátásba helyezhet egyéb lelki hasznot, jutalmat, de kötötten mindig e szavakkal indít: „aki ezt az imádságot...“ Kérem továbbá 18
