Szolgálat 58. (1983)
Halottaink - Erdélyi paptestvérek (Confratres)
nagy szeretetével és precizitással látta el. önzetlen ügybuzgósága eredményeként alakult meg filiálisaiból az edelényi és a sajószentpéteri parochia. Fáradhatatlanul dolgozott, ezért is lett szüksége élete utolsó éveiben szívritmus-szabályozóra. Mi fiatalabb paptestvérei névnapi összejöveteleinken mindig emlékezünk a templomokban mondott, szellemes és mindig tartalmas „rögtönzött“ elmélkedéseire, amelyek nekünk is tartalmat és tartást adtak. 1980. szept. 28-án halt meg, de temetésére csak október első péntekén került sor, a Jézus Szent Szívét tisztelők napján, amikor többszáz volt híve járult a szentáldozáshoz. KOVALICZKY GYÖRGY bírósági helynök teológiai tanulmányait Budapesten és Ungvárott végezte, majd egy éves abaújszántói segédlelkészi szolgálat után 40 éven át Selyeben szolgált. József nevű pap bátyja 1974 augusztusában történt nyugdíjazása, majd halála után parochiális szinten Abaújszolnokot is adminisztrálta, s még a nyéstai filiális templomot is ellátta. Kilenc jó gyermek áldott lelkű édesapja volt. Élete utolsó 12 esztendejét építkezéssel töltötte: a barokk műemlék-jellegű kastélykápolna helyébe gyönyörű modern templomot épített — dr. Timkó Imre káptalani helynökként szentelte föl 1973-ban —, a kertjében pedig emeletes parochiát, amelynek összkomfortosságát csak pár hónapig élvezhette. Utolsó kívánsága szerint az új plébániatemplom előtt álló feszület tövébe temették. 50 paptestvére koncelebrált és a hívek százai vettek részt a temetésen. Mivel mindig buzgó volt a szent szertartások végzésében, mindkét parochiális templomban azonos szinten, kihagyás nélkül, hívei szerint is nagy átéléssel és hosszasan végezte őket. Élete utolsó vízkeresztjekor is — három kisebb agyvérzés ill. infarktus után — három templomban végezte a liturgiát és a nagy vízszentelést, közben egy pár kilométert gyalogolva, majd elkezdte a házszenteléseket. Hisszük, hogy azóta bekapcsolódott a mennyei liturgiába. Dr. Petrasevits Dénes ERDÉLYI PAPTESTVÉREK Suta József Sándor Evermód premontrei kanonok, székesegyházi tb. kanonok, gyé- mántmisés tanár, késó öregkorig élvezett jó egészség hosszú évtizedei után, 1982. dec. 16-án végelgyengülésben otthonában elhunyt. A betegek szentségében többszörösen részesült. Nagybányán született 1897. febr. 17-én, mint fazekasmester fia. Szatmáron érettségizett. Jászóvárott, a premontrei rendi főiskolán végzett tanulmányok után Kassán szentelték pappá 1921. júl. 24-én. A rend keretében tanárként működött 1949-ig. Attól kezdve — 1952. júl. 24.—1954. ápr. 30. közt kényszerű távoliét következtében megszakítással — 1977. aug. 1-ig, részben továbbszolgáló nyugdíjasként, az olaszi (Nagyvárad) plébánia keretében működött. Vonzó tulajdonságai közül kiemelhetjük békes- séges természetét, a barátaihoz való meleg ragaszkodást, vendégszeretetét, a gyóntatásban és a betegek látogatásában kifejtett buzgóságát. Nagy tisztelője volt a Szűzanyának. Éppen szombati napon, dec. 18-án temettük, sok paptársa és a templomot megtöltő jó hívek, régi diákjai részvételével. A Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt, kettős tornyú szép barokk premontrei templomban volt fel ravatalozva, itt folyt le a koncelebrációs szentmise dr. Dászkál István ordinárius vezetésével. A templomot tulajdonképpen a pálosok építették 1740-ben. De II. József császár már 1786-ban eltörölte a rendet. A megürült templomot és rendházat a premontreiek kapták, akiket különben 1130-ban (mindössze tíz évvel megalakulásuk után) II. István király elsőnek Váradra telepített le, „Szent István első vértanú Várad előhegyi prépostság“ címen. Az első ideküldött — francia — rendtago'kat maga Szent Norbert, az alapító jelölte ki. Paptestvérünket, aki egy hosszú életen át szolgálta hűségesen Istent, a városi temetőben, a Zboray-Andriska kriptában helyeztük nyugalomra. 101
