Szolgálat 58. (1983)

Halottaink - Tóth István (Belon G.)

Dani Gergely gyímesbükki esperesplébános 1983. jan. 5-én hajnalban éppen konceleb- rált József papbátyjával, a bójái plébánossal, amikor szentlecke körül összeesett és meghalt. A legszentebb szolgálat végzése közben adta vissza nemes lelkét szeretett Urának és Teremtőjének.

Lemhényben született, most járt 64. életévében. Húszán voltak testvérek, 13 még él. Két pap és egy ferences kedvesnővér került ki közülük, utóbbi most Mallersdorfban (NSZK) él mint nyugdíjas. Mély hivatástudat, kemény akarat, a legszentebb cél érdekében teljes önfeláldozás és ugyanakkor az örök Főpap iránti gyermeki bizalom jellemezte testvérünk életét és tevékenységét. Lelkipásztori működésének nevezetes állomáshelyei: Gyergyószentmiklós, Tekerőpatak és végül Gyímesbükk, ahol több mint tíz éven át, utolsó leheletéig szolgált. Életének főműve a gyímesbükki impozáns templom, vetekszik a mostanában épült moldvai csángó templomokkal. A „templomkerítésben“ (azaz udvarban) temették el életműve mellett.

Miklós Elek nyugalmazott plébános 76 éves korában, febr. 10-én adta vissza papi lelkét a Főpapnak, akit 38 éven át szolgált: Csatószegen, Marosvásárhelyt, Gyergyószent- miklóson, Ditróban mint segédlelkész, Etéden, Zágonban és Kézdiszárazpatakon mint plébános. Híveit szerette, és hívei is mindenhol szeretettel vették körül. Négyszeri súlyos műtét alatt és után sokat szenvedett, de megnyugvással, paphoz illően viselte, mert tudta és vallotta, hogy a tűrés és szenvedés nem hiábavaló. Kézdiszentléleken töltötte utolsó idejét, ahol hozzátartozói gondozásában részesült. Elfáradt testét febr. 14-én a lelkiüdvéért bemutatott szentmiseáldozat után az ottani templomkertben helyezték nyugalomra.

Dr. Szedenik Nándor missziós atya, nagyváradi székesegyházi kanonok márc. 9-én hunyt el 84. életévében. Ligvándon született 1899. máj. 26-án. 1934. jún. 29-én szentelték pappá. Először orvos volt, azután szentelte magát a lelkek orvosának szolgálatára, de szerénységében nem szokott e hősies elhatározásáról beszélni, és a doktori címet sem használta. Általában „igazgató úr“-nak szólították. 1940. szept. 1. óta működött Nagyváradon a Csodásérmű Szűz Mária Katalin-telepi templomában a halk hűség eszközeivel, mint az evangéliumi kovász megtestesítője. Innen temette dr. Dászkál István ordinárius „a város lelkiatyját“ sirató lelkigyermekei nagyszámú jelenlétében márc. 12-én a kapucinusok sírkertjébe.

Paptestvéreik

TÓTH ISTVÁN (1918—1982)

A maga nemében különleges egyéniség volt, keveréke a jóságnak és keménységnek, az irgalomnak és a szigornak. Mint Paul Claudelről, róla is el lehetett mondani, hogy „irgalmatlan lelkipásztor“. Az igazságot szenvedélyesen kereste és képviselte. Egészen tűzbe jött, ha igazát kellett védenie, és nem volt tekintettel senkire, legjobb barátaira sem, ha valaminek helyességéről vagy helytelenségéről meg volt győződve.

1918. nov. 5-én született a Tolna megyei Öcsényben. Talán a szülői ház protestantizmusa csöpögtette leikébe a hitvitázó prédikátorok keménységét. Kalocsán a teológián már csak „kis prépostnak" hívták, egy hasonló nevű prépost után, de egy kicsit a tekintélyét is elismerve. 1942-ben szentelték pappá Kalocsán, majd káplánkodott Gomboson (Bácskában), Dávodon, Miskén, Bácsalmáson, Mélykúton ismételten is. Itt szervező lelkésze és templomépítője lett a Szent Erzsébet plébániának. 1961-ben, aranymiséje alkalmából szentelte fel Grősz érsek a templomot. Utána 1963-ben káplánnak kérezkedett, mert nem bírta a hívei között előforduló káromkodásokat és részegeskedést. Rövid káplánság után Kelebiára kerül vezető lelkésznek Hat év után innét Tázlár-Boldogasszonyra kap beosztást. Néhány év múlva onnét is — már megrokkan- tan — visszakérezkedik Mélykút—Szent Erzsébetbe. Híveiért mindent megtett. Vezette őket hazai és külföldi utakra, betegen is. Rómában ott kellett maradnia (a hívek nél102