Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Rácz Imre: Kereső fiatalok
3. Az értékrend szerepe A fiatalok a társadalomban helyet keresnek maguknak. Minél zártabb egy közösség, annál biztosabb az egyének helye a közösségen belül. Minél vitatot- tabb az értékrend, amelyhez egy közösség igazodik, annál bizonytalanabbá válik az egyén helyzete, és annál nehezebbé a helykeresés. Fuchs, Gaspari és Millendorfer egyik tanulmányában ezt így fogalmazza meg: „Minél rosszabb az egyének szocializálása, minél nagyobb zavarok lépnek fel az emberek személyi fejlődésében, minél nehezebb és rosszabb a másokhoz való viszony a hiányos vagy zavart közlési képesség miatt, minél homályosabbak a sikerült életről való elképzelések, minél kevésbé képes valaki tartós partneri viszonyt ápolni, és végül minél inkább hiányzik az emberi kapcsolatok és az élettér szilárdsága, annál inkább mutatkoznak rendszerint a szociálpszichológiai terheltség jelenségei, mint öngyilkosság, gyilkosság és bűnözés. Világosan látszik tehát az összefüggés a személyi és emberi kapcsolatok minősége és a szociálpszichológiai terheltség foka között. E két jelenség között ugyanis ellentétes viszony áll fenn: minél jobb minőséget mutatnak egy országon belül az emberi kapcsolatok, annál ritkábban lépnek fel a szociálpszichológiai terheltség jelei, és fordítva“ (Makropsychologische Untersuchung der Familie in Europa. Studia, Wien 1977, 179. o.). De nem csupán a lélektan vonalán állapíthatók meg az ilyen kihatások. Prof. Schasching SJ az 1983-as osztrák katolikus napok előkészítésével kapcsolatban múlt év november 19-én Eisenstadtban tartott előadásában nyomatékkai rámutatott a társadalom középszinti berendezéseinek, különösen az egészséges családoknak közösségstabilizáló szerepére. Jórészt ennek köszönheti pl. az olasz nép viszonylagos politikai, gazdasági és társadalmi egyensúlyát, amelynek a papírforma szerint már régen meg kellett volna dőlnie. Társadalmi és részben egyházi értékrendszerünk jelenkori ingadozó bizonytalanságát tehát joggal tekinthetjük olyan akadálynak, amely a fiatalok egészséges fejlődésének útjában áll. Már pedig éppen aktuális gazdasági, társadalmi, politikai és egyházi helyzetünk lép fel mindannyiunkkal, de elsősorban az életük alapjait lerakó fiatalokkal szemben fokozott követelményekkel. Messzemenő rugalmasságot vár el tőlük (pl. munkahelyváltozás, átképzés), megköveteli a politikai állásfoglalást és ténykedést eddig jórészt ismeretlen helyzetekben is (pl. környezetvédelem), elvárja tőlük a felelős döntőképességet maguk és mások érdekében (pl. korai házasságkötés, családtervezés), valamint a gazdasági, társadalmi, politikai, lélektani vagy vallási összefüggések mélyebb ismeretét. E követelmények rendszerint kielégítő előkészület nélkül lépnek fel, hiszen a kötelező vagy önkéntes iskolalátogatás hosszú évei alatt mások döntenek a fiatalok helyett, és levesznek vállukról minden felelősséget. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a fiatalok megterhelés nélkül nőnek fel. Sokszor éppen túl sokat követel tőlük az iskola, hiszen nem kevesen szüleik elképzelésének megfelelően felsőbb kiképzésben részesülnek megfelelő adottság vagy érdeklődés nélkül. 7
