Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Rácz Imre: Kereső fiatalok

4. Életcélok és vezérgondolatok

Az élet értelmének, céljának kérdése ma igen sok fiatalnál előtérben van. Úgy látszik, itt is az a törvény érvényesül, hogy ha valami érték veszélyben forog, ösztönösen érezzük értelmét és létjogosultságát. Kiéhezett emberek nem számlálják az alkalomadtán hozzáférhető kalóriákat. Viktor E. Franki nyomatékkai mutat rá „Das Leiden am sinnlosen Leben“ (Szenvedés az értelem nélküli élet miatt) c. könyvében arra a nagy ürességre, amelyet amerikai egyetemisták és befutott karrierista felnőttek között talált. Lényegileg ez a problémája a bevezetőben idézett Évának is.

Különösen azokat veszélyezteti a nagy egzisztenciális üresség, akiknek értékrendszere piramishoz hasonlít. Egyetlen érték alkotja a csúcsot, minden erre a óéira irányul. A csúcs (anyagi jólét, jövedelmező foglalkozás stb.) elérése után nincs már hová menni. Hasonló eredményre jut az is, aki útközben kénytelen belátni, hogy hasztalan iparkodik, életcélját képtelen elérni. Másokat meg a cél csömöre lankaszt le.

Azok, akik több oszlopra építik fel életük épületét - az anyagi siker mellett pl. az élettárs, család, foglalkozás, vallás, vagy a szabad idő értelmes és kellemes eltöltése —, nem esnek kétségbe, nem üresednek ki azonnal, ha egy pillér összeroppan, vagy kiábrándulást hoz.

Az utóbbi 10-15 év társadalmi fejlődése Európában és az Amerikai Egyesült Államokban az ifjúság körében politikai utópiákhoz vezetett, amelyek különösen a hatvanas évek végén a „mindent vagy semmit“ radikális hangsúlyával kértek szót. Ez a radikalizmus természeténél fogva nem vezethetett célhoz. Ezért többen az egész társadalmat elutasítva kivonultak belőle, sőt egyes túlzók vidéki agrárközösségeket alapítottak, ahol tudatosan egyszerű életmódot folytattak vagy folytatnak. Bár ezek a fiatalok az egészhez viszonyítva csak egy kis töredéket képviselnek, életstílusuk mégsem marad hatás nélkül a többiekre sem. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni azt a kísérletet, amelyet egy korábban eredményes menedzser családjával és néhány akadémikus képzettségű barátjával a burgenlandi Pinkafőn (Pinkafeld) a szentferenci ideálok vonzása alatt egy jó évvel ezelőtt megkezdett. Jelenleg öt család, öt nőtlen személy és egy pap áll kapcsolatban és jön össze időnként a város melletti Kálvária dombon álló öreg épületben, amely valamikor remeteség volt. Most építik át úgy, hogy beköltözhessenek. Hivatásukat folytatni akarják, s keresetüket a létszükségleten felül a harmadik világ megsegítésére fogják fordítani. A környék lakossága, különösen a fiatalok, szívesen látják őket, hiszen mindegyikből derűs megelégedettség árad, és ők is szeretettel várnak mindenkit mindenkor vendégül.

Az osztrák fiatalok többsége sokkal hagyományosabb törekvést mutat. Az egészséget, őszinteséget és okosságot (!) tartja olyan értékeknek, amelyek a személyes boldogság alapját képezik. Boldog házasság, jó családi élet, munkasiker és jó barátok állnak előtérben, ha arról beszélnek,.hogy mit várnak el életüktől. Politikai és vallási célok és értékek inkább alárendelt szerepet játszanak. A politikai pártokat elsősorban érdekképviseleti és nem ideológiai nagy8