Szolgálat 57. (1983)

Akiké a jövő

„csak azért, mert fiatal“ éppen olyan helytelen, mint a fiatalság feltétel nélküli istenítése. — Felelősségtudatunk felidézése építőbb jellegű gondolatokhoz vezet. Nemrég írta egy riporter a fiatalságról: be kell ismernünk, hogy soha ekkora szakadék nem tátongott apák és fiúk között, mert mi felnőttek nem adtuk meg az alapot, amire az életbe vetett hitüket felépíthetik. De a beismerésnek karöltve kell járnia a fiatalokba vetett bizalommal, a velük folytatott nyílt párbeszéddel és őszinte, autentikus életvezetéssel.

A bizalom alapját az a meggyőződés alkotja, hogy a másikban is működik Isten Lelke. A földi életben mindig megvan a lehetőség arra, hogy a jó mag kicsírázzék, és az istengyermekség szárba szökhessék. Ez késztette legendásnak számító alkotására J. Flanagant, a Fiúk Városának alapítóját, akinek életét Békési István tollából olvashatjuk. Azokat a fiatalokat gyűjtötte össze, akiket mások már „leírtak“, semmi jóra valónak nem tartottak. Csodákat ért el velük. — A reménynek kell képesítenie minket is arra, hogy ki tudjuk várni a fejlődéshez szükséges lépések megtevését. Kozma György, a Vatikáni Rádió munkatársa cikkét ugyan nemcsak a fiatalokra vonatkoztatja, de főleg köztük találkozunk olyanokkal, akik Istenre igent mondanak, az Egyházra viszont nemet. Értelmetlen lenne azt kívánni, hogy azonnal fogadják el az egyházi élet teljességét, amihez mi magunk is talán csak lassan jutottunk el.

A bizalom a párbeszéd alapja. Lefegyverzi a másikat, és kifinomítja saját hallásunkat is. Erre épít Adolf Exeler professzor, amikor a hithirdetés lehetőségeit kutatja a fiatalok között. >rA hit dolgaiban is úgy kell lenni, hogy az egyházi ifjúsági munka ne a fiatalokért, hanem velük folyjék.“ Az ősegyház megértette Joel prófétával: az úr Lelke nemcsak az öregekre, hanem a fiatalokra is kiáradt (Csel 2,17J.

Fiatal az, aki keres, aki mindig nyílt az isteni igazság teljesebb be-' fogadására. Fiatal az, aki lelkesen meri követni Krisztust, mert barátját ismerte föl benne. Ennek értelmében korra való tekintet nélkül minden kereszténynek fiatalnak kell lennie. Az egyházban fiatalos lelkületnek kell uralkodnia. Mindörökké fiatalnak kell maradnia, Lelóczky Gyula megfogalmazásában. „Olvassunk bele a Szentírásba, keressük, próbáljuk meglelni ennek az örök fiatalságnak a nyitját..." — Ma a Lélek épp ilyen fiatalos lelkű pápát adott nekünk. Különösen megragadó a fiatalokkal való viszonya, a jóra való képességükbe vetett hite. Ezért hallgatják lelkesedéssel, jóllehet nem alkuszik meg Krisztus tanításának hirdetésében. Megérzik, hogy élni igyekszik azt, amit hirdet. Ha ez a lelkűiét tölt el minket, akkor együtt követjük Krisztust, bármennyi legyen is éveink száma, bármelyik nemzedékhez tartozzunk is.

4