Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Békési István: A Fiúk Városa
egyenesben volt. Távoli államokból is jöttek lakók önként, mert hallották, hogy „valahol van egy pap, aki őket is befogadja“. Vagy küldötték őket az ifjúsági bíróságról, esetleg hozták a rendőrök. Flanagan mindenkit befogadott, ha volt még egy fekvőhely. De a német otthon is kezdett szűk lenni. A „város“ megtalálja végleges otthonát Az ügynök összehozta Mr. David Baummal, egy nagy farm tulajdonosával. A józan üzletember megjegyezte: „Egész Omaha rajtam nevet majd, hogy odaadom a birtokomat egy csomó rossz gyerekkel való kísérletezés céljára.“ A pap csak annyit felelt: „Mr. Baum, nincsenek rossz gyermekek!“ A derék farmer végül is beadta a derekát, és átengedte a 94 holdas farmot. A foglalót sem fogadta el, hiszen az alakításokra sok pénz kellett. 1921. okt. 22-én vonult be Flanagan atya több mint 200 fiúval a nagy farmra. Vele jött édesanyja, Nóra, hogy most már a saját 11 gyermeke helyett fia nagy családjának legyen az édesanyja. Ma a Fiúk Városa mellett a legmodernebb országút megy el, külön postája (1934 óta) és — világhíre van. Mindez akkor legfeljebb Fr. Flanagan lelkében volt meg, vagy még ott sem. Terület volt bőven, de a lakásviszonyok! Miből építsenek, akár csak barakkokat is? Ami most történt, tipikusan amerikai. A város üzletemberei gyűlést hívtak össze. Felvetették a problémát: segíteni kell az atyának. Kalkuláltak, mennyire lenne szükségük? A szakértők szerint legalább 200 000 dollárra. Megalakult a négytagú szervező bizottság; egyik tagja később a Kolumbus Lovagok nagymestere lett, másik szabadkőműves páholymester, a harmadik a nagy zsidó szervezet elnöke és még egy protestáns. De a gyűjtés végső heteiben még sok hiányzott az összegből. Akkor jöttek az asszonyok! Máskor tálcán szoktak gyűjteni, most vödröt fogtak. Felosztották maguk között a várost, és házról házra jártak. Ki tud, ki mer ellenállni, ha nők kopognak az ajtón? Tiszteletreméltó vezetők feleségei, édesanyák, akik az anyátlan, apátián, otthontalan gyermekeknek gyűjtenek! 215 ezer dollárral zárult a nagy gyűjtés. 1922 márciusában megvolt az első kapavágás, az új ötemeletes nagy központot elkezdték építeni. A következő 25 év az állandó növekedés, a mindig nagyobb megbecsülés, az egyre növekvő létszám és felelősség ideje volt. Fr. Flanagan bátran haladt előre. Az csak természetes, hogy nem harcok, küzdelmek, csalódások és gondterhes éjszakák nélkül. Bírta, mert bírnia kellett. Mert a gyerekek jöttek, jöttek ... Sokszor csak egy cédulával a kezükben, vagy a kabátjukra tűzve: „Fr. Flanagan, kérem segítsen rajta. Vegye fel.“ Más amerikai államokból is jöttek „beutalt" fiúk rendőrautón, kísérettel, egy-egy jólelkű bíró ítélete alapján. Legtöbb esetben komoly, főbenjáró esetben is hallgattak rá az ügyészek, bíróság és rendőrség. Jött a kis csavargó, aki az öreg csavargóval egy teherkocsiban találta magát az ezer meg ezer kilométereket rohanó amerikai vonaton. Az öreg megszánta a fiút, és Omahánál leküldte a vonatról. „Valahol van egy hely, már nem tudom 47
