Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Békési István: A Fiúk Városa

pontosan a nevét, ott van egy pap, annak se emlékszem a nevére. Oda menj, ő majd befogad. Hogy találod meg? Csak kérdezősködj!“ Rendőr állította meg a kis csavargót Omaha utcáin, és megkérdezte, mit keres. „Azt a helyet és azt a papot.“ Elirányította: „Csak arra tovább, és látod majd a kiírást: Boys Town.“

Az iskolában — saját iskolájuk volt — kitűnő eredményeket értek el a gyerekek. Több kísérlet után bevezették az önkormányzatot. A fiúk maguk választották a tisztségviselőket, éspedig az amerikai életből annyira ismert „programbeszédek“ alapján. Heti két mozit ígérhetett a jelölt a szokásos egy helyett, több kimenőt a városba stb. A „polgármester“, a négy esküdt, a tanácstagok, a jegyző felelősséget és hatalmat is kaptak, ötletesek voltak a büntetések. Például víg és kacagtató mozidarabokat háttal a vászonnak kellett végigállni. Vagy a fürdéshez minden előkészületet megtenni: nekivetkőzés, még a fürdő előtt kötelező zuhany is, — és azután a vízparton állva, legjobb esetben ülve nézni, mint lubickolnak a többiek. Nagy büntetés volt a kimenő megvonása. Vagy „kényszermunka“, azaz a takarításban vagy másban „ráadást“ dolgozni. Testi fenyítéket soha nem engedett meg az atya a Fiúk Városában. A sligói tapasztalat és a javítóintézetek fegyelmezési gyakorlata elég lecke volt egy életre. Volt a Fiúk Városának néger polgármestere is, volt olasz, ír és mások. A fiúk későbbi egyéni és közélete mutatta, hogy a kísérlet sikeres volt.

Iskoláik — a szokásos amerikai középiskola, ipariskola és mezőgazdasági iskola — bátran megállják az összehasonlítást a jónevű intézetekkel. Felszerelésük, módszereik is korszerűek. Egyben különböznek a szokványos iskoláktól: Itt nemcsak tanítani akarnak, órákat adni és pénzt keresni. Itt nevelni is kell, és abban mindenkinek ki kell vennie a részét. Itt hivatás a nevelő munka.

A baseball-csapat állta a versenyt bárkivel. Énekkaruk megjárta a nagy előadó termeket. Cirkuszuk járta a környező városokat egy ideig. Ez volt talán az egyetlen vállalkozása, ami nem sikerült, de tapasztalatnak és a fiatal tehetségek felszínre bukkanására jó volt. Az atya erősen hitte, hogy minden gyermekben van valami. Csak rá kell találni, csak teret kell neki adni. Nem a mulyák szoktak kalandok után vágyni, és átlag nem az „anyámasszony katonái“ szoktak a törvénnyel és a társadalommal szembekerülni.

Flanagan atya titka

A „Father“-ből közben „Monsignore“ lett. Édesanyja után Nelli nővére lett a Fiúk Városának „mamája“. A háború kitörésekor fiai önként jelentkeztek, és ott is kivágták a rezet. Az életben legtöbbje nagyon derekasan megállta a helyét, és vissza-viszatértek: ott esküdni, családjukat megmutatni. Mindez azt bizonyította: igaz volt az álom, szent volt a terv és igaz volt alapállása, amelyhez halálig ragaszkodott: nincsenek rossz gyerekek! Ezért ment örömmel Japánba, Koreába, a Fülöp-szigetekre, Rómába, Ausztriába és Németországba. Nehogy valaki a gyűlölet és a bosszú órájában megkísérelje az ő alapfelfogását így módosítani: „az .ellenség' gyermekei rosszak“. Nincsenek rossz gyerekek!

48