Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Békési István: A Fiúk Városa
az életét. Szém fiai a választottak, a többit fegyelmezze, tartsa kordában a társadalom. Ha kell, irtsa ki őket. Gondoljunk csak az angol törvénykönyvre, ahol a múlt században még több mint száz fajta bűntettért kötél járt. A bűntények nagy része a tulajdon elleni vétek volt, akár pár fillér, akár csak egy szem alma ellopása. Dickens nem a levegőből szedte alakjait, sem a problémákat. Hogy a fiatalok „fegyelmezésével“ vajmi keveset értek el, szomorú példák igazolták. A javítóintézetekben az eleinte talán csak megtévedt gyermek „szakértő“ lett a lopás, betörés és más bűnügyek vonalán. Hogy meg lehet őket menteni, azt kevés ember hitte. 1917. dec. 12-én megnyílt az első otthon a fiúk számára. Havi 90 dollárért bérelte a páter, amit előre kellett fizetni. Zsidó üzletemberek, szabadkőműves protestáns jótevők - pénzük nekik inkább volt — átsegítették az első hónap nehézségein. Az érsek megáldotta a két emeletes, vörös téglás épületet, és adott „kölcsön“ két nővért meg egy noviciát, hogy segítsenek neki. Házról házra koldulták össze a berendezés darabjait, öt gyermekkel indultak; karácsonyra, alig két héttel a megnyitás után, 25 volt: hazulról elszaladtak és a fiatalkorú bíróság rájuk bízott „javítandó alanyai.“ De megjött a nagy karácsonyi ajándék is: az érsek felmentette a pátert minden más plébániai kötelezettség alól. Ismeretlen jótevő még a karácsonyi vacsoráról is gondoskodott: kaptak egy nagy fazék savanyúkáposztát. Január végére több mint 50 gyermek volt Fr. Flanagan ifjúsági otthonában. Kijárta, hogy befogadták őket az általános iskolába, a „rendes“ gyerekek közé. Nem ment könnyen. De most már sokszor éppen a rendőrség és a fiatalkorú bíróság bírái jöttek segítségére, mert látták, mit ért el eddig. A város is segíteni kezdte. Az épület zsúfolt volt. Egy ügynök tízszer nagyobb befogadó képességű házat mutatott neki, nagy termekkel és játszótérnek alkalmas udvarral. Nem tudta, hogy azért nem kell senkinek, mert az „Amerikai Német Otthon“ épülete, és a németgyűlölet kellős közepén, 1918 tavaszán indultak Európába az amerikai csapatok, hogy „mindörökre véget vessenek a háborúnak“ ... Akkor jött rá, hol jár, mikor a bejárathoz közeledve egy kődarab repült el a feje mellett. De a házat kibérelte. Tágas volt és olcsó, és a fiúknak hely kellett: sporttevékenységre, az éppen megalakult ének- és zenekarnak, és hogy a gyerekeket hasznos munkára tanítsák. Júniusban költöztek be az új otthonba. Gazdasági téren „őstermelők“ lettek, mert így olcsóbb volt a főzelék és más kerti vete- mény. Írországból átjött egyik unokaöccse, Pat Norton. Volt már állandó segítője, szinte jobbkeze. A város hölgyei — valláskülönbség nélkül — felkarolták őket, sorra járták az üzleteket cipőért, ruhafélékért. Olcsón, vagy ingyen megkapták, ami a kereskedő nyakán maradt. Mire 1919-ben hazajöttek az amerikai katonák (és nem ölték meg a háborút mindörökre, sőt elkezdték a béketárgyalásokat, az új háború melegágyát), megtörtént a csoda. A gyerekek otthona anyagilag 46
