Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Békési István: A Fiúk Városa

A Fiúk Városa a felnőttek szállodájával kezdődött. 1913 nyara Amerika gabonatermő államaiban katasztrofális volt: hőhullám és rettenetes szárazság. Az idénymunkások munka nélkül maradtak, kereset nélkül kellett szembenézniök a téllel. Először ingyen konyhával iparkodott a fiatal pap segíteni. De otthon is kellett a fejük fölé. Egy használaton kívüli szállodát bérelt ki. Az állandó lakók száma télen át 70 fő körül mozgott, de volt, mikor százan is aludtak ott. A takarításban, a ház körüli munkákban igyekezett mindenkit foglalkoztatni. Mint otthon, az ő nagy családjukban. Lassan a város is felfigyelt rájuk. A következő év jobb volt, de azért télire többen visszajöttek. Nagyobb szálláshely, nagyobb hotel várta már őket. Az atya jól tudta, hogy jönnek majd az igazán elhagyottak, a szerencsétlenek, a részegesek és hasonszőrűek. Ezek részére „az alsóbb régiókban“, a pincében rendeztek be legalább ideiglenes szállóhelyet. Az országutak vándorai, a tehervonatok ingyen utasai jöttek, jöttek a hontalanok útján. Köztük a „magyar grófi ivadék“, aki éjszakai szállást kért, és utána igazi segítőtársa lett, egy ízben életének megmentője, máskor kínos helyzetből kiszabad ítója.

Jöttek a fiatalok is. Ezek számára — mert nem akarta, hogy az „öreg betyárokkal“ sokat érintkezzenek - az emeleten nyitott egy hálótermet.

Kezdte látogatni a gyermekbíróságokat. Szinte megdermedt a törvény betűjének szigorú alkalmazása láttán. A gyerekeket, fiatalokat úgy kezelték, mintha felnőttek lettek volna. Úgy is ítélkeztek fölöttük. Megszerezte a legjobb szakkönyveket, és tanulmányozta a törvényeket. Világosan látta, mennyire a felnőtteké a felelősség a fiatalság romlása miatt: az újság, a rádió, mozi (akkor még nem volt tévé), a pénzimádat mennyire árt a fiataloknak. A felnőttek világát megváltoztatni képtelen, még reformálásuk is nehéz. De tenni kell valamit a fiatalokért! Romlásuk és segítésük kérdése nem törvény ügye, nem közbiztonsági kérdés csak. Sokkal inkább erkölcsi és vallási.

A Fiúk Otthona

Eljött a nagy nap, amikor az omahai fiatalkorú bíróság bírája odahívta az atyát ítélethirdetés előtt a bírói asztalhoz, és felelősségére bízta az első két gyereket. Utánuk jött a többi. Omaha többségében nem volt katolikus város, ma sem az. Egyesek megbotránkozó megrökönyödéssel, mások megbecsülő tisztelettel néztek a fiatal papra. Legjobban maguk a gyerekek voltak meglepve. Sporttal kezdte velük, a baseball-pálya kiépítésével. De tudta, hogy ezeknek külön otthont kell teremteni. Nemcsak szállodát, nemcsak egy hálótermet. Főpásztora megértette, de figyelmeztette: anyagi segítséget nemigen adhat. Családja először ellenszegült, aztán mégis megígérte segítségét.

Sok kritika és fejcsóváló helytelenítés kísérte vállalkozását. Míg tekintetbe nem vesszük, hogy az amerikai erkölcsi felfogás és közéleti szellem alapja a skót presbiteriánus, a puritán felfogás, soha meg nem értjük őket. A derék embert itt jutalmazza az Isten. A becsületes ember mindig sikeresen oldja meg

45