Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Adolf Exeler: A hithirdetés lehetőségei a fiatalok között

M. F. d'Antun: L'idéal des Focolarini, in: ICI 3/1971, 380, vagy: Reveils spirituels et rénovation dans la vie religieuse, in: Concilium 89/1973. A karizmatikus megújulásról: K. et D. Ranaghan: Le Retour de I’Esprit, Cerf, Paris 1972. E. O'Connor: The Pentecostal Movement in the Catholic Church, Ave Maria Press, Indiana, 1971. Suenens és Heribert Mühlen művei. 4 Tanulságos idézetek találhatók A.-M. Carré könyvében: Ki nekem Jézus Krisztus? Prugg Verlag, Eisenstadt2 1977. 5 A fiatalok katekéziséről 1. Joseph Colomb: La catechése et les divers áges de I’hőmmé, Paris-Tournai-Rome-New York, 7—11. fej. 6 Az ifjúsággal való foglalkozás metódusait I.: M. Schwarz: 30x30 Modelle kirchlicher Jugendarbeit, Herder, Wien 1979; J. Griesbeck: Bausteine für die Jugendarbeit, Don Bosco V., München 1975. 7 1. 1976 áprilisában 694 fiatal (365 leány és 329 fiú) töltötte ki a 43 kérdést tartalmazó kérdőívet, köztük 443 diák, 251 munkás. Életkoruk: 15—25-ig. (15—17-ig 234, 17—20-ig 210, 20—25 között 250.) 2. 1981 áprilisában 319 14—26 éves fiatal (133 fiú, 186 leány) töltötte ki a 9 kérdésből álló kérdőívet. 14—20 éves 250, 20—26 éves 69. 8 Az imádság nevelő hatásáról és életformáló módjairól: Jálics Ferenc: Tanuljunk imádkozni. Prugg V. Eisenstadt 1977. Paul Roth: Istennel mindig beszélgetünk. OMC, Bécs 1978. A. Louf: Bennünk a Lélek imádkozik. OMC, Bécs 1979. 9 Az ifjúság vallási problémáiról: Piet Wesseling: Ongewoon journaal, H. Melisse, Bilthoven, vagy: Neobican dnevnik, Zagreb 1968.

Adolf Exeler

A HITHIRDETÉS LEHETŐSÉGEI A FIATALOK KÖZÖTT

1. Helyzetfelmérés

Tapasztalati megbizonyosodás nélkül is föltételezhetjük: találó az a vélemény, amely szerint ma alig van „hithirdetés“ a fiatalok között. Gyakran még csak nem is törekszenek rá, olyan nehéz hozzá támaszpontot találni.

Nem mindenki fog egyetérteni ezzel a diagnózissal. Van egész sor értékes kivétel. Mindenekelőtt az ifjúsági istentiszteletekkel kapcsolatban olykor fontosabb a közös előkészület, mint maga a lefolyás. Különösen olyan eljárással, mint pl. F. J. Ortskemper rendszeresen teszi: Egy sor fiatalnak könyveket nyom a kezébe, azok maguk keresgélnek bennük, hazaviszik, és az előzőleg megállapított témához szempontokat, anyagot hordanak össze, olyat, amit fontosnak tartanak. Persze aztán nagy készséggel kell jóváhagyni a fiatalok elképzeléseit. Ha túl gyakran állunk elő fékező meggondolásokkal, hamarosan elillan az önálló fölfedezések öröme. — Mégis úgy tűnik, általában elég nagy a tanácstalanság a „hithirdetés“ témakörében. Sőt az az ember benyomása, hogy a feladatot a különböző fórumok egymásra tolják; egyik sem érzi illetékesnek magát. Mindenekelőtt három fórum forog kérdésben: a plébániai istentisztelet, a hitoktatás és az egyházi ifjúsági munka. Az átlagos plébánia nem sokat tesz a feladatért. Inkább panaszkodik a fiatalok miatt, vagy tehetetlenül lemond róluk, semmint hirdetné nekik a hitet. Az ifjúsági beszédek kora rég lejárt. A hitoktatók nyomós érvekkel bizonyítják, hogy a hithirdetés már rég nem a hitoktatás feladata, — bár néha a fiatalok hitének igen megragadó bizonyságai mu21