Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Teleki Béla: Fiatalok és Jézus Krisztus
minden élménye igazán vallásos tapasztalat volt, de a fiatal számára ma is az. Kiváló és sikeres kísérlet arra, hogy élje és meghamisítatatlanul magyarázza a vallásos állásfoglalást, különösen az istengyermeki egzisztenciát, az élet különböző talaján. Jézusban bontakozik ki az Isten mindenkit átölelő üdvözítő terve. Ezért az emberek minden kategóriája jelen van világában. Szereti az egyszerű és szegény embereket, a népet (Mk 6,34). Emberszámba veszi az élet peremére szorultakat, mint a szamariai vagy a házasságtörő asszonyt (Jn 4,7-26; 8,1-11). Nem zárkózik el a nép vezetőitől sem. Méltányolja pl. Nikodémus jószándékát (Jn 3,1-31), de szembefordul a vezetők gonoszságával (Mt 23,13-36). így lesz Jézus példakép és minta a fiatal számára, baráti kézfogás, amely vezeti őt a Föltámadott dicsőségébe, az új világba, ahonnét ki van zárva a fiatalt annyira kínzó magányosság és megnemértettség. De már ebben a világban is Jézus Krisztus újjáalkot mindent, megújítja az emberképet, hogy az olyan lehessen, amilyennek Isten alkottta (1Kor 12,13). Benne és vele jelenik meg a földön az új teremtmény, akit megszentelt a Lélek (2Kor 5,17; Gál 6,15), és aki isten népének, közösségének tagja (Ef 2,12-13.19). Ezért az Atya a Jézus mellett álló fiatalban is fiát látja (Gál 3,27; Róm 6,3). Jézus Krisztus ily módon az Isten jelenlétét megvalósító jel, szentség a fiatal számára, de a Krisztussal való barátkozás erejében a fiatal is ezzé lesz környezete számára. Idézett beszédében ezt mondja erről a Szentatya: „így akarja Krisztus kísérni az embert az emberré válás útján. Kísér, táplál és erősít minket az Egyház életében szavával és szentségeivel, húsvéti ünnepének testével és vérével. Úgy táplál minket, mint örök Fia az Istennek. Részesíti az embert saját istenfiúságából, bensőleg ,megistenítve‘ őt, hogy ezáltal a szó teljes értelmében .emberré' váljon. így az ember, aki Isten képére és hasonlatosságára van teremtve, eléri felnőtt érettségét Istenben.“ 3. Jézus Krisztus és a fiatalok a Bibliában Jézus mindig különös szeretettel volt a fiatalokhoz. Barátságát gyógyításokkal és halottak feltámasztásával is igazolta. Feltámasztotta a naimi ifjút (Lk 7, 11-17), Jairus leányát (Mk 3,21-43). Meggyógyította a szamariai asszony leányát (Mt 15,21-28), a holdkóros, idegbeteg fiút (Mt 17,14-21) és a királyi tisztviselő fiát (Jn 4,46-54). Igaz, csak Jairus 12 éves leányának ismerjük a korát, de minden jel arra vall, hogy az itt felsorakoztatottak fiatalok voltak. A fiatalokkal való kapcsolataiban is meleg érzelmeket táplált Jézus. Igazi szeretet szálai fűzték a gazdag ifjúhoz: „ránézett és megkedvelte“ (Mt 19,16-22), de ezt mondhatjuk a fiatal János apostolról is, „akit Jézus szeretett“ (Jn 13,23). A fiatalok is nagy ragaszkodással csüngtek Jézuson. Megcsodálhatjuk azt az elszántságot, amivel követték mindenhova. János pl. utána megy a főpap udvarába (Jn 18,15), sőt a kereszt tövébe is (19,26). önfeledt és családias ragaszkodással hajtotta fejét az utolsó vacsorán Jézus keblére (Jn 13,23). 15
