Szolgálat 56. (1982)

Halottaink - Jani György lazarista (Confrater) - Szemenyei László piarista (Kemenes L.)

Hosszú éveken át hordta betegségét, magába fojtva fájdalmait, úgyhogy környezete nem is tudott róla.

A Gondviselés megadta neki, hogy élete utolsó évében láthassa testvéreit és rokonait, s utolsó napján találkozhassék testvéröccsével, akit kórházi ágyán örömmel, bizalommal, tervekkel tele, a gyors gyógyulás reményében fogadott. Néhány óra elteltével a Mindenható hirtelen magához szólította.

Bátyám hamvainak beszentelése Rómában történt meg, majd Velencébe szállították őket. A kolostor templomában megtartott szertartás után testvére, rendtársai, barátai és ismerősei kísérték utolsó útjára a sziget temetőjébe, ahol búcsút vettünk tőle.

Szent Húszig V. századbeli örmény pátriárka volt. Róla kapta rendi nevét, amely az örmény „remény“ szóból ered (olaszban is van Speranza név). Az örök élet és a viszontlátás reményében gondolunk kedves halottunkra.

Buslig József mechitarista tanítvány

JANI GYÖRGY lazarista testvér (1895—1982)

Tapolcán, Zala megyében született 1895. ápr. 4-én. Részt vett az első világháborúban, ahonnan sebesülten tért haza. Kályhás-asztalosként dolgozott. Majd Piliscsabán belépett a lazarista rendbe, és 1938-ban beöltözött, 1944-ben fogadalmat tett. Több helyen működött: Piliscsaba, Szob, Pásztori, majd 1955-ben Nagyvárad voltak főbb állomáshelyei. Amikor P. Mészáros Antal lazarista 1955-ben Zimándra (Arad m.) került plébánosnak, vele ment György testvér is mindenesnek. Nemcsak a háztartást vezette és a gazdasági udvart, kertet gondozta, de egyben a sekrestyési teendőket is ellátta. Később éveken át betegeskedett. 1982. július 24-én halt meg a szentségek felvétele után. Temetése Zimándon júl. 27-én volt.

Heves, lobbanékony természetű, de nagyon jólelkű, szorgalmas ember volt. Egész élete a szentségi Jézus közelében folyt le. Nyugodjék békében!

Confrater

SZEMENYEI LÁSZLÓ piarista (1911—1981)

Rendtársunk a budapesti Piarista Gimnázium nemzedékeinek összekötő szála volt az elmúlt 60 esztendőben: itt végezte gimnáziumi tanulmányait 1929-ben, és teológiai, valamint egyetemi tanulmányainak befejeztével is csak három évig volt távol váci kollégiumunkban, 1936 őszétől 1940 nyaráig. A háborús évek után 1948-ig konviktusi prefektus is volt. 1948—50 között kisegítő lelkész a fővárosi Szent Anna templomban, utána az elsők közt szervezte újjá iskolánkat az állammal kötött megállapodás értelmében. Budapesti tanárkodásának 41 éve alatt hétszer volt osztályfőnök, 1948-ig a 2. BKG (Budapesti Kegyesrendi Gimnázium) egyik vezetője. Tanította szaktárgyait: a természetrajzot és a földrajzot, továbbá a pszichológiát.

Az idő múlásával tanítványainak gyermekei, majd unokáik is tanítványai lettek. 1973- ban vonult nyugdíjba, hogy helyet adjon az öt követő tanár-generációknak, de továbbra is tevékeny tagja maradt az iskolának. Főleg biológiát tanított, és minden idejét, erejét arra fordította, hogy érdeklődő tanítványai a biológia korszerű ágaiban (pl. környezet- védelem, biokémia) minél eredetibb és önállóbb feladatokban kutassanak. Többről tudjuk, hogy tudományos kutatók lettek a biológiában. Pályázatokat írt ki a számukra, segítette elkészítésüket, és maga jutalmazta is. Sokat tett az oktatási feltételek korszerűsítéséért. Színvonalon maradt szaktudománya fejlődésében, és szaktárgya világnézeti összefüggéseiben is józanul eligazodott és eligazított. Szaktárgyával volt kap97