Szolgálat 56. (1982)

Halottaink - Dr. Vass Péter piarista (Dávidházi T.)

csoiatban pszichológiai érdeklődése és önképzése. Bár nem volt pszichológus, olvasmányait, az elvégzett tanfolyamokon és pszichiáterektől magánúton szerzett tudását a gyakorlatban szívesen alkalmazta a nevelőmunkában. így lett pályaválasztási felelős, tanártársai számára továbbképzési forrás, szülőknek, tanulóknak tanácsadó és lelkivezető.

Ennek a sokoldalú nevelői egyéniségnek hiteit adott személyének pedantériától mentes közvetlensége, életvitelének nemes egyszerűsége, igénytelensége és kapcsolatteremtő képessége. Ezért tudott maradandó hatással lenni neveltjeire, megbecsülést szerezni a piaristaságnak és a szerzetességnek. Egész életét negyedik fogadalmunk szolgálatára rendezte be. A „peculiaris cura circa puerorum eruditionem“ nemcsak a pedagógus vénájából fakadt, hanem tudatosan is az Istennek tett fogadalom teljesítése volt. Azok közé a piaristák közé tartozott, akikről Móra Ferenc jegyezte fel legszebben a karitatív erények gyakorlatát. Nem hiába volt rendi védőszentje Assisi Szent Ferenc. A jótékonyságot csendben, de rendszeresen gyakorolta. Halála utánra is úgy rendelkezett, hogy kis megmaradó pénzét a temetésen kívül szegénysorsú tanulók segélyezésére fordítsuk.

Amikor kora előrehaladtával helyet adott a fiataloknak a tanításban, jelét adta rendtársai iránti szolgálatkészségének. 1973—1976-ig tartományfőnöke kérésére elvállalta a pesti rendház vezetését. Jó gazdasági érzékkel és a rendi életben szerzett gazdag tapasztalataival nyitott új korszakot a rendház életében. Számos korszerűsítést vezetett be az épület felszerelésében, bővítette az épületet, hogy egyrészt az idős és beteg rendtársak életét megkönnyítse, másrészt az iskolának is tágabb teret nyisson. Legutolsó nagy tette volt egy új tornaterem építésének megindítása. Ezt már mint a rend- tartomány anyagi ügyeinek felelőse irányította, de nem csupán a pénztárkönyv mellől, hanem az építkezési területen is vitázva, cipekedve, technikai megoldásokat javasolva. Eközben megfázott, legyengült, és valószínűleg ezért következett be halála 1981. okt. 26-ra virradó hajnalon. Halálának híre futótűzként terjedt az országban tanítványai közt. Ezért aztán temetésén, 1981. nov. 4-én, volt és jelenlegi tanítványaiból nagy tömeg gyűlt össze az Új köztemetőben, amikor holttestét a tartományfőnök úr beszentelte. Ebben a temetőben helyezték nyugalomra, rendtársai mellé, a piarista parcellában.

Kemenes László gimn. ig.

DR. VAS3 PÉTER piarista [1911—1982)

Eredeti neve Klimes Péter volt; utóbb édesanyja vezetéknevét vette fel. 1911 május 15-én született Tatabánya községben. Édesapja bányamunkás volt; tehetséges egyetlen fiát értelmiségi pályára szánta, és a tatai piarista gimnáziumba íratta be mint vonaton bejáró tanulót. Péter tizenhatodik évében kért és nyert felvételt a Piarista Rend váci újoncházába, és egy év múltán ott tette első szerzetesi fogadalmát. Mint szerzetes „a Fájdalmas Szűzről“ nevezte magát. A rend kecskeméti gimnáziumában tett jeles érettségi után került a Kalazantinumba, a piaristák budapesti hittudományi és tanárképző főiskolájára, ahol hat évet töltött. Időközben a Pázmány Egyetem bölcsészeti karán is tanulmányokat folytatott, és doktorrá avatták. A Palaestra Calasanctiana című sorozatban kinyomtatott értekezésének címe Bécs és a magyar humanizmus (Bp. 1934). Megszerezte végül a középiskolai tanári oklevelet is latin és magyar nyelvből és irodalomból. A jeles Horváth János és Gombocz Zoltán tanítványa volt. 1935-ben szentelték áldozópappá. Mint piarista gimnáziumi tanár 1935-től Debrecenben tanított, majd 1945-től Tatabányán, ahol a tatai piarista gimnáziumnak hét kihelyezett osztálya működött, hogy a bányatelepi diákoknak ne kelljen az akkori bizonytalan vonatforgalmat igénybe véve Tatára bejárniuk. A tanárok a bányatelepen voltak elszállásolva egy üres mérnöki házban. „Dolgozók gimnáziumát“ is vezettek az ottlakó és érettségit szerezni kívánó felnőttek részére. A bányában egy-egy műszaknyi szénkitermelő munkát is vég98