Szolgálat 56. (1982)
Eszmék és események - Karácsonyi levél a szülőkhöz (Szőllősy Julianna)
1. A gyermeket örömmel kell várni. Amikor már nagyobb, akkor is várni kell, és örömmel fogadni. Akkor köny- nyebben gyökeret ereszt ezen a földön, ő is örvendező várakozással fordul apja- anyja és a világ felé, és jól érzi magát itt. 2. Minden gyermek ígéretet hordoz. Mindannyiunknak, minden embernek van valami hozománya, ami különösen jellemzi, kitünteti, mindenki mástól megkülönbözteti. Nem mindenki lángelme, de mindenkinek van valami titka, különös ismertetőjelei, felismerése szoruló, kifejlesztésre váró képességei. Az ígéretet el lehet játszani, a hivatásra szemet lehet hunyni! 3. A gyermeknek biztonságos otthonra van szüksége. Bármilyen szegényesek voltak Jézus születésének körülményei: egy édesanya őrizte, egy édesapa oltalmazta. Gondoskodó szeretet és jövendő jelentőségének sejtő tudása vette körül védelmezőén, és megóvta a veszélyektől. Minden gyermeknek szüksége van biztonságos otthonra, amit az apa és anya ad meg neki; ott szívja magába a bizalmat jövendő életére. 4. Nemcsak becsülni és gondozni kell a gyermeket, hanem el is kell engedni. Az anya nem önmagának szüli gyermekét. Annak saját útját kell járnia, saját egzisztenciáját megteremtenie. A gyermek elengedése már az óvodával megkezdődik. Nem könnyű gyermekeink kísérőjéül szegődni. A szülők sok tekintetben sorsává lesznek gyermekeiknek. Jó szándékunk hatása sokszor igen kétséges. Minden felelős nevelés: egyensúlyozás a bátorítás és a határok szabása között. Jézus születése napját megüljük; meg akarjuk ünnepelni saját születésnapunkat is. És milyen fontos, hogy ünnepélyesen megtartsuk gyermekeink születésnapját! A gyermek végre központban látja magát; gratulálnak neki, ajándékokat kap. De fontosabb, hogy ezen a napon az eljövetelét ünnepeljük. Nem is olyan régen még nem volt itt, senki sem tudott róla. De a teremtés tervében már ott szerepelt. És most itt van, örülhet az életének. Bármilyen rövid is egy gyermek élettörténete, mégis már történet. És a gyermek nemcsak azt akarja tudni, honnan jött, hanem azt is, hogy mi lesz belőle. Mi pedig történeteket mondunk el neki más gyerekekről, akik felnőttek, akadályokat győztek le, bátor, nagy tetteket vittek végbe, és megtalálták a maguk útját. Az ilyen elbeszéléseket hallva a gyermek néhány tapogatózó lépést tesz a jövőbe, mondhatni játékosan belegyakorolja magát. A születésnap bizonyos tekintetben névnap is. A név nem puszta megnevezés, hanem igazi lényünk titokzatos jele. Ha azt akarjuk, hogy gyermekünk hozzánk jöjjön, a nevén szólítjuk. Nem magunk adunk nevet magunknak; mindig másoknak kell szólítaniok. Először szüléinknek. Később mások jönnek, akik nevünkön hívnak, vagy nevet 77
