Szolgálat 56. (1982)
Eszmék és események - „Pünkösd Európa fölött“ (H.-D. Reimer)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK „PÜNKÖSD EURÓPA FÖLÖTT“ A strassburgi karizmatikus kongresszus Május 27-étől 30-áig több mint 20 000 résztvevő gyűlt össze a strassburgi ökumenikus karizmatikus kongresszusra: 12 000 francia, 3000 nyugatnémet, 1200 svájci és 4000 további 14 európai országból. A jelenlevők 65 %-a katolikus, a többi protestáns volt. Három éves gondos előkészítő munka előzte meg az összejövetelt: 9 katolikusból, 3 evangélikusból, 2 reformátusból és 2 szabad- egyházi tagból álló 16 főnyi bizottság, tíz európai állam képviseletében, igazi közösségbe összeforrva dolgozott a kongresszus megszervezésén. Délelőttönként kitűnő előadók szerepeltek, délután 23 szakcsoportban folyt a „műhelymunka“, este pedig következett a nap csúcspontja, a szentmise, illetőleg az evangélikusoknál az úrvacsora. A miséket Strassburg püspöke és segédpüspöke koncelebrálta Suenens bíborossal, a mozgalom védnökével és a jelenlevő kb. 600 pappal. A karizmatikus mozgalom jeles képviselői előadásaikban a tapasztalatok, gondolatok, gyakorlati megvalósítások széles palettáját tárták a hallgatóság elé. De a sokféleségben egyúttal kibontakozott a belső egység, a megújulás alapvető szándékai: bűnbánat és kiengesztelődési készség, önmagunk átadása Jézusnak és megnyílás Lelke előtt, feltétlen bizalom hatalmas működésében, az Egyház megújulása az egyén megtérése és a kis körök, hivő sejtek kisugárzása nyomán. Külön említésre méltó Heribert Mühlen paderborni professzor bevezető előadása. Az egyháztörténelem — mondotta —, ha árnyoldaláról tekintjük, szakadások és kölcsönös sértések története. Mindez tovább hat a mai emberek tudatában. így mindenekelőtt „a történelem meggyógyítására“ van szükség. „A pápa Luthert valamikor egyházi átok alá vetette, Luther pedig elégette a pápai bullát. Szeretnélek felhívni benneteket, hogy kérjük most az Urat: gyógyítsa meg azokat a sebeket, amelyeket ezek az események rajtunk ütöttek, és amelyek ránehezednek az Egyházhoz való mai viszonyunkra.“ Ha megtörténik ez a gyógyulás és felszabadulás, akkor egészen új szellemben találkozhatunk egymással. Ez igen fontos, „mert az egyházak mindig újból elzárkóztak a Lélek teljessége elől; azért egyik egyházban sem él elevenen a Lélek teljessége.“ Az Egyház egysége a Lélek teljességében csak akkor alakulhat ki, ha mindegyik egyház hozzáteszi az egészhez sajátos hagyományának „karizmáját“. Három lépésben történhetik meg ez: Először meg kell ismernünk és meg kéll szeretnünk saját egyházunk különleges adományait (karizmáit). Akkor majd észre tudjuk venni a többi egyház különös adományait is, és hálát adunk értük Istennek. Végül 68
