Szolgálat 56. (1982)
Eszmék és események - Papi jellem
pedig készek leszünk átvenni tőlük mindazt, ami nem ellenkezik saját egyházunk hivatásával. A század elején lassan kialakuló ökumenikus mozgalom eddig inkább felülről, az egyházak vezetősége és teológusai útján működött. A karizmatikusoknál (és más mai mozgalmakban) az „alulról jövő“ ökuméné tanúi lehetünk: a különböző hitvallású keresztények hasonló mély élményei és törekvései új kaput nyitnak az Egyház egysége felé. Persze a kezdeti lendületben gyakran megtörtént, hogy mintegy át akarták ugrani a még meglevő különbségeket. Ma már mindinkább látják - így volt Strassburgban is —, hogy az egység nem uniformizálás, hanem sokféleség; hogy ha saját „karizmatikus stílusba“ akarnának bezárkózni, és ezt más „stílusok“ ellen szegezni, akkor csak egy vallásos irányzat lennének az Egyházban a sok közül, afféle „státusszimbólummá" tennék a Szentleiket, holott ő az egység és a szeretet Lelke. Sajátságos színezettel mutatkozott ez az egység a kongresszus „európai" jellegében. A karizmatikusokkal kapcsolatban sokszor emlegetett amerikai befolyás itt igen csekély volt, hiszen a résztvevők Európa országait képviselték. Európa pedig más! Felmerült a gondolat, hogy valaha erről a földrészről indult el a világba az evangélium, de vele együtt elterjedt a vallási szakadás is. Nem az lesz-e Európa jövendő feladata, hogy most az egységre való ösztönzést vigye a világegyházba? Ez védelmet nyújtana a nagy mértékben terjedő, de a mi lelkületűnktől idegen keleti vallásos befolyások ellen is. Érdekes volt megfigyelni, milyen különböző a karizmatikus mozgalom kibontakozása tájegységek szerint, (gy pl. Franciaországra a kis sejtszerű közösségek a jellemzők; az USA-ban nagyobb központok; a német nyelvterületen és mindinkább Angliában is a helyi egyházközséggel, a plébániával való együttműködés. Ez igen fontos irány, hiszen az egyház igazi megújulása nem kerülheti el az adott egyházközséget. A katolikus karizmatikusok legutóbbi római gyűlése is különös figyelmet szentelt ennek. Kívánatos lenne, hogy a strass- burgi kongresszus ökumenikus eredményei és gyakorlati eredményei minél szélesebb nyilvánosságot és méltánylást találjanak. Forrás: Hans-Diether Reimer cikke az „Erneuerung in Kirche und Gesellschaft“ c. folyóirat 1982/12. sz.-ban. PAPI JELLEM a) Maximális jellem Kétségtelen, hogy a papi küldetés teljes betöltésének megfelelő alapja csakis az egészértékű keresztény jellem. Erre a következtetésre jutunk a kinyilatkoztatás szövegeiből, a papszentelés szertartásaiból, kanonizált papok életéből, az Egyház legfőbb tekintélyeinek nyilatkozataiból és a lélektanból egyaránt. 69
