Szolgálat 56. (1982)
Az egyház szava - A Szentatya a magyar püspökökhöz
AZ EGYHÁZ SZAVA A SZENTATYA BESZÉDE A MAGYAR PÜSPÖKÖKHÖZ A 22 tagú teljes magyar püspöki kar okt. 1—11 között Rómában járt „ad limina“ látogatáson. A világ püspökei öt évenként adnak számot tevékenységükről és egyházmegyéjük helyzetéről a legfőbb Pásztornak, előzetes írásbeli jelentéssel, majd személyes kihallgatáson az Egyház legfőbb pásztorának. 1977-ben a magyar püspökök még VI. Pálnál jártak. Miután a Szentatya külön-külön fogadta az egyes egyházmegyék főpásztorait (tehát a püspököket segédpüspökeikkel együtt), okt. 7-én, Rózsafüzér Királynőjének ünnepén közös kihallgatáson a következő beszédet intézte hozzájuk. (A szöveget a latin eredetiből fordítjuk.) Tisztelendő Püspök Testvéreim! 1. A legszívélyesebben szeretnélek köszönteni mindnyájatokat, Magyar- ország érsekei és püspökei, püspöki karotok elnökének, őeminenciája Lékai László bíboros, esztergomi érseknek vezetésével. Eljöttetek ui. Rómába, hogy egy lélekkel könyörögjetek az Apostolfejedelem sírjánál, és hogy meglátogassátok az ő utódát. Szerető üdvözletünk rajtatok keresztül egész nemzeteteknek szól, amelyet gazdagon kitüntet ezer éves keresztény történelme, valamint a szeretett magyar egyháznak, amely a századok folyamán is mindig kimutatta nagy engedelmességét és odaadó ragaszkodását a római pápa és Péter széke iránt. Tanúskodtak erről már nemzetetek kezdeteitől Szent István meg Szent László király és Szent Gellért vértanú püspök. Mai találkozásunk egyáltalán nem egyedülálló, nem véletlen, inkább teljesebbé teszi és mintegy megkoronázza azt a gyakori kapcsolatot, ami már pápaságom kezdete óta fennállt. Történt ez több hozzátok írt levelemmel, Casaroli bíboros államtitkár úr magyarországi látogatásával Szent Gellért vértanú püspök születésének ezer éves évfordulója alkalmából, Poggi érsek útjaival, végül pedig egyéni vagy közös tisztelgésetekkel az örök Városban, különösen amikor ünnepélyesen fölszentelték a „Magyarok Nagyasszonya“ kápolnát a vatikáni kriptában. Nem kerülte el figyelmemet, Tisztelendő Testvérek, az a különleges gond, amivel ezt az összejövetelünket előkészítettétek, nagyon hálás vagyok ezért nektek. Én viszont nagy örömmel jöttem össze külön-külön mindegyikótökkel, és teljes figyelemmel olvastam el a helyzet leírását hazátok egyházában és az egyes egyházmegyékben. Amint egyenkénti beszélgetéseinkben történt, úgy ezen a végső közös összejövetelünkön is kitártátok nekem szíveteket, elmond- tátok örömeiteket, szomorúságaitokat, pásztori szolgálatotok reményeit. Én pedig megerősítem nektek, hogy nemcsak osztozom ezekben az érzelmekben, hanem én is teljesen magamévá teszem őket. 59
