Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Vecsey Lajos: Szent Szeverin

Eugippius Szeverin származásáról nem tud sokat mondani. Úgy látszik, a Szent nem beszélt sokat önmagáról, bizonyára szerénységből. Csak annyi bizonyos, hogy keletről jött Noricumba. Egyiptomban, Szíriában ekkor virágzott a szerzetesség és a remeték világa. Itt élt egy darabig Szeverin a többi remeték módjára, miután a világi élettel szakított. Egyesek szerint nem volt római, ámbár beszélte a latint, és neve is latin volt - Severinus. Viszont életírója „teljesen latin“-nak („homo omnino Latinus“) mondja. Fellépése arra mutat, mint újabb életírói sejtetik, hogy a római birodalomban valamikor előkelő állást töltött be, és „Itala“ provinciából származott volna. F. Lotter, egyik életírója is azon a véleményen van, hogy az a szerep, amelyet Szeverin betöltött, a „szentnek és aszkétának mivoltából kellőképpen nem igazolható“.

Különösen meglepő, sőt bámulatra méltó az a szuverén mód, ahogyan Szeverin a rómaiakkal és germánokkal közlekedik. Bizonyos értelemben rá is alkalmazható az írás szava: „Úgy beszélt, mint akinek hatalma van...“ Tekintélyére jellemző, hogy a legelőkelőbb körökkel állott közeli kapcsolatban. így Odoakar (Odowakar) germán vezér, mielőtt Anthemius császár szolgálatába lépett, Szeverint személyesen felkereste, s miután Itália királya lett, azután is írásbeli kontaktusban maradt a Szenttel. Ugyancsak érintkezésben állott Ores- tes-szel, az utolsó nyugat-római császár, Romulus Augustulus atyjával, valamint a rugiak királyával, Fewa-val. Az előkelő római világhoz tartozandóságát látszik megerősíteni az a tény is, hogy Romulus Augustulus anyja igyekezett megszerezni Szeverin holttestét a Nápoly melletti Lucullanum számára. De a „Vita Severini“ mellett más források is arra engednek következtetni, hogy Szeverin, mielőtt a szerzetes életet választotta, a római birodalomban előkelő állást, talán éppen konzuli tisztet töltött be. Csak így érthetjük meg nagy befolyását, szerepét s egész életművét.

Mindezek után nagyon valószínű a feltevés, hogy Szeverin, mint római, No- ricumban az ottani szorult helyzetbe került római lakosság védelmére és megsegítésére jelent meg. Eugippius azt mondatja vele: „Istentől kaptam a feladatot, hogy ezeknek a veszélybe jutott embereknek segítségére legyek.“ Valóban ismét és ismét úgy mutatkozik be, mint a római lakosság „odaadó gondozója", azoké a rómaiaké, akik „az alemannok és rugiak, valamint más törzsek közepette mintha malomkövek közé jutottak volna“ (R. Noll).

Felismerve a kedvező alkalmat a missziós munka megkezdésére és a keresztény hit terjesztésére, Szeverin bejárta a Bécstől Passauig terjedő vidéket, prédikálva és az irgalmasság cselekedeteit gyakorolva, jóllehet nem volt sem pap, sem püspök, egyszerűen csak szerzetes. Egyik fő tartózkodási helye Fa- vianae (Mautern, Alsó-Ausztriában), ahol kolostort alapított. Innen kiindulva még más kolostorokat (cellulae) is hívott létre, nevezetesen Passauban és Passau közelében (Boiotro). Ez utóbbi helyen egy mai napig fennálló Szeverin- templom hirdeti emlékét. Életírói szerint valószínű, hogy még más kolostorokat is alapított.

55