Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Puskely Mária: Egy érett személyiség: Avilai Szent Teréz

tüzet, most indulhat a mennyországba. Nem így történt, szerencsére. Csodával határos módon magához tért a három napos kómából, pedig már temetését készítették elő. Visszavitték a kolostorba, ahol lassanként magához tért, néhány hónap múlva lábra állt. Szerencsére nem ölt még ki magából minden életenergiát.

Most már óvatosabban haladt előre. Többet és egyszerűbben imádkozott, hálálkodott; olykor örvendezve megtapasztalta Isten szerető jelenlétét. Otthonosabb lett a belső imában, visszafogottabb a vezekíésben. Lemondott önmaga „elpusztításáról". Szíve megindult egy-egy pillanatra, kezdte megsejteni, hogy az Istennel megélt szeretetkapcsolat nem adásvételi szerződés busás haszon reményében, hanem szerető szívek találkozása, — eljegyzése, — szeretetegy- sége. Sokat olvasott, lassan, csendben eszmélődött.

Ennek a fokozatos normalizálódási, érlelődési folyamatnak az egyre nagyobb számban érkező látogatók vetettek véget. Híre terjedt, hogy Dona Ahumada visszanyerte egészségét,s a kíváncsi avilai polgárok és lovagok meg akartak bizonyosodni a hír valódiságáról. Egymásnak adták a kilincset. A huszonhárom éves Teréz váratlanul kivirult, a kolostor társalgójában boldogan látta viszont „hódolóit“, és igen jól érezte magát társaságukban. Végeredményben feltámadt benne az egészséges életösztön, a szeretetvágy. Élvezte az életet, az ajándékokat, növekvő népszerűségét.

Belül azonban egyre zavartabb lett. Előző éveiben szívét vetette rabságba, most lelkiismeretét szerette volna elhallgattatni, mégpedig meglehetősen átlátszó érvekkel. Meggyőzte magát arról, hogy „tisztítótűzelmélete“ nem vált be. Itt kell tehát berendezkednie a földön és szolgálnia Istent a maga szerény képességei szerint. Eddigi zord motívumait újak váltották fel, meglehetősen alkalmatlanok arra, hogy akaratát merészebb célok felé irányítsák. A ragyogó fiatal Dona Ahumada belső diszharmóniában élt: értelmével kialakított motívumrendszere megdőlt, akarata nélkülözte a serkentést, fantáziája megtelt hírekkel, érdekes eseményekkel, gondolatai szerteszét kalandoztak, szíve pedig árvább volt, mint valaha. Végeredményben menekült önmaga elől, s főképp Isten elől, akinek kedvéért pedig néhány évvel ezelőtt mindennel szakított. Hiába kapott jőakaratú figyelmeztetéseket, több-kevesebb sikerrel lerázta magáról a bírálatokat. Legkevésbé apja látogatásainak örült, aki az elmúlt években nagy léptekkel haladt előre a belső ima útján. Azért jött olykor, hogy leányával erről szót váltson. A hallgatag férfi Teréz zavara láttán megértette, mi történik. Látta, hogy nem tud segíteni, ezért visszavonult. Hosszú ideig nem jött a kolostorba. Teréz pedig elkövette „élete legnagyobb tévedését“: jó időre abbahagyta a belső imát, magyarán „szakított“ Istennel:

Csakhamar elkezdtem egyik szórakozásból, könnyelműségből és bűnre vezető alkalomból a másikba esni, végül pedig akkora veszedelemnek tettem ki magam, lelkem annyira belebonyolódott a haszontalanságokba, hogy már szégyelltem olyan bizalmas barátságot tartani Istennel, amilyen a belső ima, s nem mertem többé őhozzá közeledni. Vétkeim növekedtéve! mindig kevesebb örömet és vigasztalást találtam az erényes dolgokban. Világosan beláttam, Uram, hogy

42