Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Puskely Mária: Egy érett személyiség: Avilai Szent Teréz

Szentírást. „Ó, Jézus, ha jobban megismerhettem volna a Szentírás minden szakaszát, amelyek jobban megértetik, mit jelent a léleknek ez a békéje!“ (A belső várkastély 7,3,13). „Ó, Jézus, mit nem adnék azért, ha ezt a dolgot világosan meg tudnám magyarázni! Azt hiszem, egészen jól értem a kettő közötti lényeges különbséget (a természetes és szellemi örömökről van szó), de sehogy sem tudom magam érthetően kifejezni“ (BV 4.1,4). Élete végefelé sajnálattal állapította meg: Tapasztalatom van ugyan elég, de hiányzik nálam a műveltség és a tudomány; pedig ez a kettő nagy dolog!“ (BV 4,15).

Alapadottságait vizsgálva még egy szempontra kell figyelnünk. Teréz lényegében városi lány, a természettel nem került különösebben mély kapcsolatba, mint pl. Keresztes Szent János. Fiatal korában kijárt ugyan apja falusi birtokára, később is megfordult falun, de lényegében megmaradt mindig városinak. Keresztes Szent János a költő szemével tekintett a természetre, Teréz viszont inkább a tudós analitikus módján. így elemezte pl. a víz tulajdonságait. A belső várkastélyban hosszan alkalmazta a selyemhernyó—lepke hasonlatot, de, mint ez kitűnik, a valóságban soha sem látott selyemhernyót. Valahol hallott róla, megragadta gazdag képzeletét, aztán a maga módján felhasználta mondanivalója szemléltetésére. A természettel való kapcsolata csak élete végén vált bensőségessé; el-e!gyönyörködött egy virágban vagy egy szép tájban, Isten pazar ajándékaiban.

2) Felemás évek

1536 őszén egy éles eszű, elszánt akaratú, érzelmileg azonban kiforratlan Teréz lépte át az avilai Megtestesülés kolostor kapuját. A huszonegy éves fiatal apáca el akarta nyerni örök üdvösségét, és ehhez kiválasztotta magának a legcélszerűbbnek látszó eszközöket: imádkozott, böjttel, vezeklésekkel sanyargatta magát, a legnehezebb szolgálatokat vállalta.

Szent Bernát a szeretet négy fokáról elmélkedve ezt a kalmár-szellemű sze- retetet jelölte meg első fokként. Becsületes kontraktus ez az igazságos Bíróval. Adok-veszek alapon, úgy, hogy mindkét fél megkapja a magáét. Teréz később így jellemezte önéletrajzában ezt a visszás lelkiállapotot: „Úgy érveltem önmagámban, hogy a szerzetesi élet nehézségei sem lehetnek rosszabbak a tisztítótűznél; már pedig én nem ezt, hanem a poklot érdemeltem meg. Méltányos dolog tehát, hogy ebben a tisztítótűzben éljem le életemet, annál inkább, mert utána majd egyenesen a mennyországba jutok. Ebben a pályaválasztásban nem annyira az Isten iránti szeretet vezetett, hanem inkább a Tőle való szolgai félelem“ (ö 3).

Természetes, hogy ez az önmarcangoló, a személyiséget minden vonatkozásban elnyomó magatartás végveszélybe sodorta életét. Egy év leforgása alatt sikerült annyira tönkretennie magát, hogy apjának kellett elszállítania súlyos betegként. Teréz huszonkét éves korában a tönk szélére jutott, teste, helyesebben egész lénye felmondta a szolgálatot. Borzasztó szenvedései közepette titkos öröm töltötte el: lám, sikerült, amit akart, egy év alatt letudta a tisztító41