Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Puskely Mária: Egy érett személyiség: Avilai Szent Teréz
játszott Istennel, nagy félelmeken, belső viharokon esett át, olyannyira, hogy szinte életébe került. Anyaképe pozitívnek mondható. Teréz fiatal leány korában anyja lett kisebb testvéreinek; ezt az anya-magatartást megtartotta egész életében. Korán elhunyt anyja képe hamar összeolvadt a Szent Szűz alakjával. Teréz Máriában elsősorban mindig anyját látta, feltétlen bizalommal ragaszkodott hozzá. Ez a „természetfeletti“ szeretet fiatal évei egyik legerősebb sze- retettapasztalata. Ebből az első időszakból hiányzott az igazi mély, személyes kapcsolat. Jóllehet „mindenütt szeretetre talált“ (önéletrajz 3,3), „mindenki javát akarta“ (ö 2,8), nem volt személyes partnere. Tetszeni kívánt, de szíve zárt kert maradt. A rendkívül értelmes fiatal leány, mérlegelve, mi várhat rá ebben a nők számára különösen is keserves „siralomvölgyben“, hideg értelemmel és elszánt akarattal választotta azt az utat, amelyet hét éves korában vértanúság-kereső kalanddal próbált ki, és amelyet korában egyértelműen a kolostor jelentett. „Érdekházasságot“ kötött Istennel, akiben igazságos Bírót látott elsősorban. Indítékai között félelem, józan számítás, negatív tapasztalatok, érzelmi fejletlenség húzódtak meg. De mindez egyelőre elégséges volt ahhoz, hogy akarata döntsön. Hogy boldog szeretne lenni, azt magának sem merte bevallani. Neveltetéséről nem sok mondanivalónk lehet. Otthon a gyakorlati élet teendőivel ismerkedett meg, az ágostonrendi apácáknál töltött alig két év alatt pedig némi alapismeretekre tett szert, elsősorban olyanokra, amelyekre egy XVI. századi spanyol kisasszonynak szüksége lehetett. Apja házában viszonylag gazdag könyvtár volt, anyja mellett pedig, annak idején, válogatás nélkül olvasta a korában annyira divatos lovag regényeket (vö. Loyolai Ignác hasonló tapasztalatát). Teréz így bizonyos előnnyel indult az internátusbán. Sőt nemcsak olvasottsággal rendelkezett, hanem a tollat is ügyesen forgatta. Egy-két éve Rodrigo bátyjával izgalmas lovagregényt írtak. A kolostori iskolában elsősorban hitbeli ismereteket tanultak, valami kis földrajzot, történelmet, kézimunkát, táncot, a fonás-szövés alapelemeit. Énekhangja nem volt valami kiváló, ritmusérzéke valamivel jobb; egyébként a tanulmányok nem jelentettek problémát. Csak szíve keménysége miatt bánkódott gyakran ... Kétségtelenül nagy volt benne a tudásvágy, és ez bizonyos pozitív nyugtalansággal töltötte be egész életét. Mindig kereste a tudós emberek (letrados) társaságát, szívesen kikérte tanácsukat. Gyűjtötte az értékes könyveket. Különösen mély hatást gyakorolt rá Szent Ágoston, Szent Jeromos, Nagy Szent Gergely, valamint a ferences Osuna, a Harmadik Ábécé híres szerzője. Néhány kedvenc könyvét később is mindenhová magával vitte. Első helyen állt természetesen a Szentírás. Tudásvágya haláláig kielégítetlen maradt. Ne feledjük, egy XVI. századi nőről van szó, mégpedig szigorú elzártságban élő kármelita apácáról! Nem csoda, hogy szinte élete végéig szenvedett a nők hátrányos megkülönböztetése miatt. (És az sem csodálnivaló, hogy hz erre vonatkozó sorokat az illetékes cenzor mindig vastagon kihúzta kézirataiból!) Élete végéig bántotta az is, hogy nem tanulhatott többet, hogy pl. nem képes megérteni a 40
