Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: A kiteljesedés akadályai gyermek- és ifjúkorban
len. Ám az önmaga elleni lázadás azt jelenti, hogy elfogadja, elismeri saját gyengeségét, éppen azt, amit tagadni próbált. Ezért kívül keres „ellenséget“, akire ráirányíthatja haragját. A választott ellenség természetesen leginkább a szülő. Ha viszont a szülők nem elégítik ki a serdülő regresszív követelményét, szorongása növekszik és ismét csak vádolja őket, hogy túl sokat követelnek meg tőle, nem értik stb. Mi következik mindebből? Az, hogy a serdülő végleges kibontakozásának egyik legnagyobb lélektani veszélye, ha nem képes, vagy nem adnak neki alkalmat arra, hogy kifejezze ezt a függetlenségért való küzdelmet. Vészjelnek számít, ha egy serdülő semmi jelét sem mutatja a „lázadásnak“, a függetlenségért való harcnak (Josselyn, 64). Amit itt elmondtunk a személyiség kibontakozásáról, ill. az azt fenyegető veszélyekről, korántsem meríti ki a buktatókat. Lényegében nem is az a fontos, hogy minden egyes lehetőséget ismerjünk, hanem hogy felfigyeljünk egyes alapbeállítottságokra, alapigazságokra, amelyekre sokszor elfelejtünk reflektálni. Tudatosan is igyekeztem kidomborítani két ilyen alapigazságot. Ezek összegezése legyen ennek a dolgozatnak üzenete és mintegy záróakkordja: 1. A szülő ne vegye készpénznek azt a meggyőződését, hogy bölcsen és igazán szereti gyermekét, hanem legyen kritikus saját érzelmi világával szemben. Azt hiszem, ugyanez alkalmazható minden emberre, minden emberközti viszonyra. Szent Pál ezt úgy mondaná: Vizsgáljátok meg a bennetek működő lelket. 2. A pszichének vannak immanens törvényszerűségei és kontrollmechaniz- musai. Ezek tiszteletben tartása elősegíti a helyes irányban haladó kibontakozást, sok nevelési hibát pedig automatikusan helyesbítenek. Ez a pszichológia optimizmusának forrása, nevelési küzdelmeinkben pedig bátorítást nyújtó támpont. Végezetül pedig, miután még egyszer végigolvastam ezt az írást, néhány másodpercre behunytam a szememet, és hagytam, hogy hasson rám érzelmi síkon is. Azt, amit ekkor éreztem, talán legérthetőbben ebben a mondatban tudnám kifejezni: Felelősek vagyunk egymásért. Irodalom. Ausubel, David P.—Sullivan, Edmund V.: Theory and Problems of Child Development. New York, Grune & Stratton, 1970. — Bios, Peter: The Young Adolescent. New York, The Free Press, 1970. — English, Spurgeon—Pearson, Gerald: Emotional Problems of Living. London, Allen & Unwin, 1973. — Looft, William R.: Socialization and Personality Throughout the Life Span. In: Baltes—Schaie: Life-Span Developmental Psichology: Personality and Socialization. New York, Academic Press, 1973. — Müssen, P. H„ Conger, J. J., Kagan, J.: Child Development and Personality,. New York, Harper & Row, 1969. — Spranger, Eduard: Psychologie des Jugendalters. Heidelberg, Quelle u. Meyer, 1966. — Vikár György: Az ifjúkor válságai. Budapest, Gondolat 1980. 30
