Szolgálat 55. (1982)

Eszmék és események - Levelesládánkból

jutottak el hozzánk. Mit jelent ma nekünk ezeket a hagyományokat ápolni, amikor a házastársak egymáshoz való hűsége az egész világon meglazult! Amikor a Szentcsalád képét égő gyertyák közé odahelyezik a család asztalára, a házigazda üdvözli. Fogadalmat tesz a házastársi hűségre, arra, hogy a Szentcsalád példáját követi. Megcsókolja a képet, és továbbadja csókra gyermekeiknek, azután a jelenlevőknek, és úgy kerül vissza a család asztalára. Megható látni a könnyeiket rejtegető édesapát és édesanyát, amikor szemük sarkából egy-egy könnycseppet kitörölnek. Ezek a könnyek a gyémántnál is nagyobb kincsei a családnak. A 25 házban végzett népi ájtatosság, házanként 50-60 személy, mint égő gyertya lángja világít az adventi esték éjébe. Mint Szent özséb látomását a pilisi erdők fölött ragyogó fénycsóváról, úgy lehetne föntről látni azokat a sok-sok piciny ház ablakából kiszűrődő fényeket, lánggá magasodva, fényt lövellve a sötétben botorkáló magyar családok életébe. Szent Család, óvd meg családjainkat a széthullástól!- Nem tudom, más hogy van vele, de számunkra a legkedvesebb ünnep a karácsony. Nekem is, a feleségemnek is a legszebb gyermekkori élményeink voltak és maradtak a karácsonyok. A várakozás a Jézuskára, és aztán a beteljesülés pillanata és órái. Ezt akartuk és akarjuk továbbadni a gyerekeinknek és az unokáinknak is. Az az érzésem és meggyőződésem, hogy az adventi felhívás: „egyengessétek az Úr útjait“, talán a legszebben és szívderítőbben gyerekkorban a Jézuska-várással, felnőtt korban, különösen gyermekes szülőknek pedig a szentestére való előkészülettel valósítható meg. És ez az előkészület már nemcsak az adventtel kezdődik, hanem mondhatnám már hónapokkal előbb. A nem is olyan régen volt nehéz időkben már hónapokkal előbb kezdtünk a feleségemmel fúrni-faragni, hogy olyan ajándékok várják gyermekeinket, amelyeket talán sok ezer forintért sem lehetett volna megkapni. És még most is: kigondolni és beszerezni mindazt, ami a kicsinyek és nagyok szíve vágya és öröme. Adja a Jóisten, hogy minél több embernek legyen lélekbe markolóan szép és boldogító karácsonya és karácsonyi öröme, amire még sokáig visszaemlékezik, és ami indítást ad a további és a legvégső találkozásra a Kisjézussal.

— Nagyon kevés keresztény él már a világon, s a számuk egyre csökken. Sok ember pedig, akit megkereszteltek, úgy él, mint a pogányok. Lesz majd elég sok család, ahol gazdagon megterített asztalnál különleges ételeket esznek a teljes jóllakásig, lesz ott drága és jól megrakott karácsonyfa is és alatta az ajándékok halmaza. Csak az az Egy nem érdekes, akinek a születésnapja van: Jézus. — Itt van közelünkben egy nagy áruház. Már november közepétől villognak az igazi és mű-karácsonyfák villanyégői, pazar kirakatok, hihetetlen tömeg hullámzik reggeltől estig, és az emberek vásárolnak, mint a megszállottak. Sze- retetből. Egymásnak. Még vasárnap is nyitva van minden üzlet, reggeltől estig! Mert így nagyobb hasznot hajt a Karácsony. Amint egyik ifjú atya mondta a szentbeszédében: „Lealacsonyítottuk a Karácsonyt az adok-veszek üzletelés szintjére.“- Valahogyan úgy vagyunk mi papok, hogy mikor más ünnepel, nekünk akkor kell különösképpen talpon lenni órák hosszat. De hála Istennek, hogy így van! Csak adjon Isten sok kegyelmet és egészséget! Akkor minden jól megy! Hóban, viharban, esőben, sárban. Csendes szobám karácsonyesti csendjében, a zöld fenyő alatt, amikor szeretteimmel legalább lelkileg kissé együvé tartozónak vélem magam, mementóimba foglalom valamennyiüket.

— Valamikor nem láttam tiszta célját a nagy ünnepekre való írásnak. A „szokás“, „illendőség“, „szeretet“ puszta szavai nem elégítettek ki. Egy alkalommal a hit fénye bevilágított a telkembe. Magam előtt láttam a jászolban fekvő kis Jézust, Aki át akarja ölelni szeretetével az egész világot, a mi időnkben is. Általunk, minden egyes üdvözlő lap az ö ölelésének körétstágítja. A még közönyös lélek is önkéntelenül rágondol Jézus születésére, ha csak egy pillanatra

85