Szolgálat 55. (1982)

Eszmék és események - A magyar misekönyv „kezdetei“ (Liptay György)

is. Belekerül az ölelés hatáskörébe. Ez az ölelés kegyelemkiáradást jelent.- Nekünk a Szilveszter igen jelentős nap, ui. ekkor dőlt el, hogy összeházaso­dunk. Szeretünk ilyenkor egyedül lenni, és a szép benne az, hogy nincsen szükség nosztalgiára, mert semmi sem változott eredeti szépségéből. Nagy szavak akkor sem voltak, és most sincsen rá szükség. Volt sokat ígérő szere­lem és szeretet, ami megmaradt, csak húszegynéhány év elteltével már nem ígéretként, hanem beváltva, csalódást soha nem okozva. Lehet ezt megérdemel­ni, vagy eléggé megköszönni?- Hiszem és vallom, hogy sokkal több jó van és történik a világban, mint rossz - csak csendesebben, mert ez a törvénye. Mikor egy kislány a szilveszteresti imá­nál a szokásos kérdésre: Mit köszönsz meg a jő Istennek? ezt válaszolja: Hogy megteremtett! Ezek tartják egyensúlyban a világot, hogy le ne billenjen Isten tenyeréről. (Igaz, valószínű, hogy akkor a másikat tartaná alá.) A MAGYAR MISEKÖNYV „KEZDETEI“ 1948-ban dr. Endrey Mihály került a Magyar Katolikus Akció élére, és ott 1950 körül hozta létre a Liturgikus Bizottságot. A bizottság kezdettől fogva a misekönyv fordításának szentelte magát. Az volt az elgondolása, hogy az egy­kori Szunyogh-féle latin—magyar misekönyv pótlására csak magyar nyelvű ki­adást hoz létre, és kezdetben egyáltalán nem törekszik teljességre sem. Alap­elvnek tűzte ki, hogy mai ember számára érthető nyelven, emelt szintű magyar­sággal szólaltatja meg az ősrégi, veretes latin szövegeket. Az első kiadások előszavában bőven szó esik arról, milyen magyar és külföldi irodalmat használ­tak és vettek példaképül. Induláskor részt vett a munkában dr. Radó Polikárp professzor, és érdeklő­dést mutatott átmeneti időre Körmendy Béla, aki a Margitszigeten, a Szent Mi­hály templomban annak idején korán teremtett példásan jó szellemű liturgikus közösséget. Állandó tagjai voltak a bizottságnak, a püspök-igazgató elnökleté­vel: Domby Ilona, lllésy Mária, Liptay György dr., Mihalik Imre dr., Ritter Márton dr., Vida Tivadar dr. Az első kiadás az 1957 húsvétjára megjelentetett „Nagyhét“ c. füzet volt, ezt követte 7 kiadás (idők folyamán Új Magyar Misekönyv címmel), becslésünk szerint több mint 100.000 példányban. A korai kiadások liturgiához kapcsolódó vallásos néprajzi adalékokat és bő válogatásban hozott népénektárat is tartal­maztak. A zsinati megújhodás magyar földön is új utakat szabott a misekönyv hiva­talos magyar nyelvű szövegeinek megteremtésére: az amatőr szinten végzett feladatot átvette a Magyar Püspöki Kar szakbizottsága, a szentírási hivatalos szöveget megszabja a Szent István Társulat kiadásában megjelenő Biblia. A Magyar Misekönyv kis fekete kötetei még közkézen forognak számos hívőnél, és néha még mindig jó szolgálatot tesznek a lelkipásztor kezében. Dr. Endrey Mihály mindvégig lankadatlan figyelmet szentelt a könyvnek: hordozta gondját az AC élén, a „delegátus specialis“ mozgalmas két évében, szívügyének tekintette Vámosmikola idejében, amikor hét végén hallgatta meg róla a beszámolót Budapesten; Bakács-téri plébániai lakásán nála voltak a kon­86

Next

/
Oldalképek
Tartalom