Szolgálat 55. (1982)
Tanulmányok - Liptay György: Szívének gondolatai nemzedékről nemzedékre
csolatban is mindaz, amit okulásunkra írtak meg nekünk, akik a végső időkben élünk (1Kor 10,11). Jelkép és feltárás szükségszerűen megelőzi és nyomon követi egymást az Isten írott igéjében. Jézus Szívének fizikai megnyitása alkalmával üdvtörténeti kibontakozásra utal az evangélista, amikor Zakariást idézi: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak“ (Jn 19,37). Az átszűrt Szív fényt derít elfelejtett mondatokra. Az emmauszi tanítványoknak így magyaráz meg Jézus mindent, ami róla szól Mózestől kezdve az összes prófétáknál (Lk 24,27). A Szentlélek ugyancsak ezen az Úton vezette tovább a Mester tanítványait. Ósegyházl felismerés Elmélkedés és igehirdetés komolyan vette és korán belátta, hogy „minden" Jézusról beszél az írásokban. Elég volt rágondolniuk, hogyan „akadt meg a szeme“ Mesterüknek (Lk 4,16kk) Izajás tekercsében a helyen: „Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert fölkent engem, és elküldött, hogy örömhírt vigyek“ (uo. 18; Iz 61,1). Az ősegyház megértette, hogy Jézus istenemberi és messiási öntudatát ószövetségi helyek táplálták. Szentlélekkel és hatalommal való felkene- tése (ApCsel 10,34) abban is megmutatkozott, hogy felismerte és következetesen hirdette övéinek a Messiás lelkivilágát ezekben az ősi szövegekben. így jelenik meg Máténál az Úr szolgája (Iz 42,1-4), akiben mint Fiában kedvét találja az Isten, és kiárasztja rá Lelkét. Megmutatkoznak a Szív világának kedvenc messiási képei: a megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsest nem oltja ki, és győzelemre viszi az igazságot (Mt 12,17kk). A Keresztelőnek a börtönbe küldött üzenet (Mt 11,2kk), miszerint vakok látnak, sánták járnak, leprá- sok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak — nem pusztán a Messiás tetteit hirdeti, hanem az Eljövendő lelki beállítottságáról, szívének erényeiről beszél. Izajás és Jeremiás számos prófétai igéje visszhangzik Jézus szavaiból, amikor a mennyei Atyát mint az ég és föld urát dicsőíti, az embereket pedig szelíd és alázatos szívű Mesterként hívogatja magához, hogy tanuljanak tőle. János evangélista ószövetségi nagy képekkel örökíti meg az Isten Bárányát, a Jézus testében megnyitott új szentélyt, a magasba emelt életmentő jelet, a manna helyett adott élő kenyeret, az életét feláldozó jópásztort. Valamennyi így alkalmazott kép mögött Jézus élő tanítása áll, ő fogadta szívébe az Ószövetségnek ezeket a kedves gondolatait, miközben imádságban újra meg újra átelmélkedte ezeket a képeket, és a szív bőségéből szólva tanítványai előtt felvillantotta őket. Az apostoli Egyház tanítói számára ezért ezek az ószövetségi helyek mindenkor az Atya szándékáról és a Fiú lelkületéről beszélnek. Dávid jövendölése: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet — mélységes dogmatikai tartalmat, ugyanakkor meglepően személyes elemeket tár fel: a Messiás szíve örül, nyelve énekel, teste reményben nyugszik el, az Úr az élet útját mutatja meg neki, és örömmel tölti el színe előtt (ApCsel 2,22kk). A vecsernyéből hozzánk oly közel álló zsoltárvers (így szólt az Úr az én Uramhoz 110,1) diadalmasan szólal meg 27
