Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Liptay György: Szívének gondolatai nemzedékről nemzedékre

a Péter-kérügmából (ApCsel 3,34). Mintha csak magát a Mestert hallanánk, aki ugyanebből a versből kiindulva némítja el játékos könnyedséggel a szaddu- ceusokat. Isten dicsőségének kisugárzásáról és lényegének képmásáról beszél a Zsidóknak írt levél szerzője, de dogmatikájához messiási zsoltárverseket perget, Jézus belső világát festi: Fiam vagy te, örök Szülöttem — Én Atyja leszek, ő pedig Fiam — Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot — Jobbom felől foglalj helyet — Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött (Zsid 1—2. fej.). Tud a szentíró Jeremiás szavairól (Jer 31,31-34 gör.), miszerint Jézus, az örök főpap tökéletes szövetséget közvetít, de megint csak mint Isten szíve szerinti főpap, aki kézen fogva vezet, elménkbe és szívünkbe írja törvényeit, általa az Úr népe leszünk, aki irgalmas hozzánk, és nem emlékszik többé vétkeinkre (Zsid 8).

Elfelejtett Jézus-kép

Kinek tartják az emberek az Emberfiát? — Nem figyelünk fel arra, hogy Jézus nem tesz ellenvetést, amikor beszámolnak a közvéleményről. Tudja, hogy ez a vélekedés nem a teljes igazság, de tudja azt is, amit Mózes szava (MTörv 18,15) nyomán a nép reménységgel vár: Isten elküldi a megbékélés idején a Megváltót, ahogyan megmondotta réges-rég szent prófétái ajkai által. Itt azután Péter kifejezetten idézi Mózest: „Az Úr, a mi Istenünk hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben!“ (ApCsel 3,20-22) De miért éppen Keresztelő Jánoshoz, Illéshez illetve Jeremiáshoz hasonlították a kortársai Jézust? Erőteljes egyénisége miatt, ahogyan az utolsó ószövetségi próféta látomásszerűen beszél róla: férfiemberként megtisztítja szérűjét, a fejszét a fák gyökerén tartja, nagyhatalmú király és szigorú bíró, aki egykor az ég felhőiben jön, amint ezt Jézus bírái előtt majd maga is állítja.

Tűnőfélben van fogalomvilágunkból az erőteljes vonásokkal megrajzolt Jézus képe, hiszen modern ember módjára mindent megértünk és mindent megbocsátunk. Kötetlennek, szabadnak érezhetjük magunkat az olvasmányoknak és a hívek könyörgésének megválasztásában, alakításában. A zsinat óta bővebben terítjük az igeistentisztelet asztalát, de talán nem mindig gondolunk rá, hogy erőteljes ószövetségi szövegek felhasználásával elvehetjük azt a bizonyos édeskés ízt, amit éppen a Jézus Szíve-tisztelettel kapcsolatban nem mindenki tart kívánatosnak és élvezhetőnek a Bárány lakomáján.

Példának vehetjük Jeremiástól a prófétai meghívást és az első feddő beszédet (2,1-2.11-13), amit Jézus nyilván hallott, alkalmilag talán fel is olvasott a zsinagógái istentiszteleten. Jól ismerte a gonosz és megátalkodott emberi szívet, egyetértett a megtérést sürgető szóval. Vállalta az igaz sorsát, vagyis kiszolgáltatottságát evilágon. Isten választott emberében saját hivatását ismerte fel, és nem kívánt perbe szállni az Úrral, hanem megnyugvással fogadta akaratát. Újszövetségi ember fülének alig érthető nyelvezet ez' a prófétai beszéd: Juttasd fiaikat éhínségre — hányd őket kardélre — asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé — férjük haljon meg dögvészben — ne kegyelmezz gonosz28