Szolgálat 55. (1982)

Halottaink - P. Écsy János OFM (Hívei)

1979-ben vette át az erdélyi stefanita provinciát, P. Benedek Fidél tartományfőnök halála után. Már akkor Somlyói házfőnök volt. Rákosdon született, Vajda- hunyad mellett. Iskoláit Udvarhelyt és Csíkszeredában végezte, majd a rend keretében román—francia szakos tanári diplomát szerzett Kolozsvárott. A soha fel nem állított ferences gimnázium tanárának szánták. Pappá 1943-ban szentelték. Változatos pályafutás után (Kolozsvár, Csíksomlyó, Udvarhely, Dés, Mária- radna, három év kiesés, házfőnökség Déván, plébánosság Szentágotán) 1970- től vezette a somlyói kegytemplomot mint házfőnök. Utóbbi években többször járt külföldön: a BRD-ben operálták sikerrel, majd volt néhányszor Rómában és egyszer az USA-ban. Mikor római kirándulásáról beszámolt, nem azt mesélte el, hogy kezet fogott a Szentatyával, hanem hogy a nagy város láttán úgy elcsodálkozott, hogy beleesett egy babakocsiba. Két ócska bakancs és egy tarka ingnyak látszott csak ki a csuhából. Beosztottjainak a legszebb és legpraktikusabb dolgokat vette. Minden útján talált valamit, amivel megkönnyíthette munkájukat, vagy örömet szerezhetett.

„Szelíd és alázatos életbe rejtette lelkének gazdag kincseit.“ Tömörebben aligha jellemezhető, mint gyászjelentésének ezzel az igazán „ferences“ — és evangéliumi — mondatával.

Magas termetű, szőke, apró szemű, halk szavú, vidám ember volt. Tréfásan „építő Szent Jánosnak“ hívták, mert ahol megfordult, megújultak az épületek. Somlyóra is ezért került, mert különleges szakértelmet igényelt az ősi kegyhely műemlék temploma. Az időnkénti földrengések sérüléseit kellett rajta eltüntetni, és modernizálni a jelen kor igényei szerint. Minden év tavaszán mesterek jelentek meg, és sürgősségi sorrendben folytak a munkák: vízvezeték, központi fűtés a zárdái részen, villanykályhák a templomban, festés, oltáraranyozás, belső folyosók mozaikozása, üvegezése, udvar kockakövezése, nyilvános WC, telefon, mikrofon, villanyorgona, automata harangozóberendezés... Ha elgondoljuk, hogy egy-egy mester megtalálása és az anyagbeszerzés mekkora utánjárást igényel, akkor érthetővé válik egyikünknek az a megjegyzése, hogy az Atya nemcsak a templomot festette ki, hanem a haját is — fehérre. Ezekhez soha egyetlen bánit sem kért a hívektől.

Szokása szerint reggel és a déli órákban kiment a templom elé az utcára, és nézelődött. Csak úgy „véletlenül“ mindent meglátott, mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. Megfigyelte a szükségletet, és megtalálta a megoldás módját.

Különös érzékkel tudott figyelemmel kísérni emberi sorsokat, és alkalmas órában és módon beavatkozni, ha problémák merültek fel. Akkora tisztelettel közeledett az emberhez, hogy saját értékének tudatára ébresztette. Aki közvetlen kapcsolatba került vele, nem tudott közömbös maradni az általa képviselt értékekkel szemben. Több kereszteletlen fiatal kötött egyházi házasságot a megfelelő feltételek után, mert mint turista kapcsolatba került vele.

Ritka képessége volt különböző rendű-rangú embereket közösséggé formálni. Nem külső fegyelmi intézkedéssel, hanem a képességek szerinti elrendezéssel, megbecsüléssel, helyet hagyva az egyéni kezdeményezésnek, jóakaratnak. Ö csak egy volt a közösségből, sohasem a hangadó. Ha megszólalt, csupa tréfa volt, rendszerint baklövéseit mesélte el. Elég nagy volt, kisebbíthette magát. Szívesen koncelebrált bárkivel. Sok paptól hallottam, hogy jobban esik egyedül misézni. Ö örömest tette hozzá az áldozathoz a maga áldozatát. Ilyenkor a társ választhatta meg a szöveget.

Megkapta a nyelvek adományát is. Nemcsak olyan értelemben, hogy több nyelvet kitűnően beszélt, hanem hogy mindenki nyelvén értett. Sokszor tartott lelkigyakorlatot teológusoknak, papoknak, híveknek. Beszédeit a ferences egyszerűség, közvetlenség jellemezte. A Szentírásból nőttek ki. A gyakorlati következtetéseknél iűnt ki lelkének finom érzékenysége. A kicsi dolgokban való hűséget hangsúlyozta, az óv meg a nagyobb botlásoktól. Mint lelkivezető a hely102