Szolgálat 54. (1982)

Tanulmányok - Benkő Antal: Fiatalok Istenről

Én magam is hiszek egy jó, igazságos, felsőbbrendű Lényben, akiben megbízhatok, és akivel az öröm és szükség óráiban beszélhetek. Egy Hatalomban, amelyik minden ember számára ott ál'J, amelyik nem tagadja meg az embert, hanem törődik vele. A bibliai történetekben bizonyára van valami igazság is, de a mai időkben hihetetlennek tűnnek, és ezért találom értelmetlennek ezeknek az elbeszéléseknek a kifejtését, mert nem alkalmazhatók a mindennapi életben.“ (Lány, V. o.)

Hogy a 153 feleletről (97 lány és 56 fiú) jobb áttekintést nyerhessünk, a P. Babin szerkesztésében megjelent és klasszikusnak tekinthető „Dieu et l’ado- lescent“ (Isten és a serdülő, Paris 1963) c. könyvet vettük útmutatónak. Babin 1800 fiatal válaszát értékelte ki. Megállapította, hogy az Isten-képet három főcsoportba (kategóriába) lehet osztani: 1. a Teremtő Isten, 2. az „ember“ Istene,

3. a kinyilatkoztatás Istene. Lehetséges, hogy ugyanabban a feleletben mind a három jellemző előfordul. így a fenti első válasz utal Istenre mint „iránymutatóra“, akit követni kell (1. kategória) és mint támaszra („főként a nehéz órákban“ - 2. kategória). Még jobban kitűnik ez az érettségiző leány válaszából. Ö külön említi a „vallás“, „a biblia Istenét“ is, jóllehet ezt tudatosan nem építi be Istenképébe. Emiatt nem is soroltuk be a harmadik csoportba.

A Teremtő megélésénél a függés áll a központban: függés az eredetben, a fenntartásban, az erkölcsi irányításban, az ítélő Úrtól. Az „ember“ Istene kifejezés azokat a feleleteket fogja össze, amelyeknél az ember igénye a kiinduló pont: hiszek, mert különben nem tudom, mit tegyek életemmel, mert vigasztalóra van szükségem a nehéz percekben, mert az öröm és az ínség óráiban segít stb. Amikor valaki nyilvánvalóan Jézusra, a Szentháromságra, ill. az ezen az úton kapott Isten-képre gondol, akkor a kinyilatkoztatással megismert jegyeket, vonásokat építi be Isten-képébe.

84 fiatal (55 %) feleletében találunk utalást a Teremtő Istenre. A fiúknál kissé alacsonyabb az arány (26 válasz: 46 %), mint a lányoknál (58 válasz: 60 %). Az „ember Istene“ még kifejezettebb: 94 válaszban van erre utalás (24 fiú, 43 % és 70 leány, 72 %). Ha elfogadjuk, hogy a Teremtő képében Isten transzcendenciáját éljük meg, míg „az ember Istenénél“ immanenciája jut kifejezésre, a fiatalok válaszát kiegyensúlyozottnak találhatjuk. Legalábbis a zsidó—keresztény hagyomány szerint igen fontos, hogy mindkét isteni „arcéi“ kirajzolódjék a lelkűnkben. Babin 20 év előtti körkérdésében azonban más képet látunk. Ott 58 % gondol Istenre mint Teremtőre, ami kb. megegyezik a mi eredményünkkel. De csak mintegy 31 %-nál tűnik fel az „ember Istene“. Mi lehet az oka ennek a különbségnek?

Lehetséges, hogy belejátszik a két nép lelkj alkata: a francia gyakran racionálisabb, mint az osztrák, akinél az élményvilág fontos szerepet tölt be. De valószínűleg közreműködik a nevelés, a hitoktatás és a teológia mai iránya is. Tagadhatatlan, hogy 20—30 évvel ezelőtt prédikációinkban, Isten-érveink kifejtésében Isten mindenható fensége, a tőle való függés fontosabb helyet foglalt el, mint ma. Az utóbbi évtizedben Isten szeretetét hangsúlyozzuk. A természet szemlélete helyett egzisztenciális igényeink, nyugtalanságunk alkotja az Istenhez vezető út kedvenc kiinduló pontját. Úgy gondoljuk, ez jobban megfelel a

37