Szolgálat 54. (1982)

Tanulmányok - Benkő Antal: Fiatalok Istenről

kai, az jellemzi belső állásfoglalásunkat: vajon a csőszködő bíró vagy a fürkésző kertész szól-e belőlünk.

Nem szándékunk az egész világ fiatalságának Isten-élményét bemutatni. Mondanivalónk egy nagyobb osztrák város ifjúságánál tett megfigyelésre szorítkozik. Ennek ellenére reméljük, hogy megállapításaink hasznosak lehetnek falun vagy milliós városban élők számára is. A korszellem minden felnövekvő nemzedékre ráüti bélyegét. Ma pedig a tömegtájékoztatási eszközök lehetővé teszik, hogy szinte az egész földkerekség fiataljai egy nagy család tagjainak érezzék magukat.

Vizsgálatunkat elsősorban fiatalok válaszaira alapozzuk. Egy háztartási leányközépiskola és egy ipari fiú-szakközépiskola tanulóit kértük fel közreműködésre. Mindkét iskola érettségivel zárul, s öt éves. Az elsősök (14—16 évesek) és az ötödikesek, az érettségizők (18-20 évesek) feleleteit vesszük alapul. Mindkét iskolában a két évfolyam két—két osztályának diákjait kérdeztük meg. Az egyik osztályban a kérdés személyes jellegű volt: mit jelent nekem Isten, míg a másikban általános: mit jelent Isten a mai fiataloknak. A közösségi lélektan megállapítása szerint az általánosságban feltett kérdésre adott feleleteinkbe is saját elgondolásunkat vetítjük bele. Egyesek azonban könnyebben nyilatkoznak meg, ha nem közvetlenül saját magukról kell írni. — Vizsgálatunk megerősítette ezt a megállapítást. így a két csoport válaszát együtt értékeltük ki. Ahol az egyik vagy másik fajta kérdésfeltevés sajátos választ eredményezett, arra külön rámutatunk.

„Mit jelent Isten a mai fiataloknak? — Nehéz általánosítani, ezért elsőnek személyes véleményemet szeretném megvilágítani, hogy azután általánosíthassam.

Hiszem, hogy minden embernek szüksége van irányra, valamire, amiben hisz, főként a nehéz órákban, ínséges időkben. Én ezt a hitet Istenben találom. Tapasztalatból tudom, hogy enélkül a hit nélkül, vagyis Isten nélkül nem megy. Enéíkül nincs sarkpontom. Enélküil az ember nem találja meg a helyes utat, hogy az ún. halálos mélységeken túljusson. Ha életemben nem lett volna ez a személyes hitem, akkor valószínűleg már nem lennék itt.

Azt gondolom, hogy amikor feltesszük a kérdést: mit jelent Isten a mai fiataloknak, mindenekelőtt azt kell megfigyelni, milyen családi körülmények közül származik az illető. Azok a fiatalok, akiknek nehéz ifjúságuk volt, inkább elvesztették hitüket, mint a többiek. Ezen felül tekintetbe keli venni az egyéniséget és a kort is.

Úgy vélem, hogy sok fiatal .szégyellj4 megvallani hitét. Általában nem fogadják el, és alacsonyabb rendűnek tartják.

Éppen azért nem képes sok fiatal megbirkózni a mai problémákkal, mert nincs hite és iránymutatója.“ (Fiú, l.o.)

Saját véleményét határozottan közli. De hogy mi az „ifjúság“ felfogása, mit tart az általában Istenről, arról még nem tud egységes képet alkotni. A másik már megkockáztat egy összképet. De hamarosan saját elgondolását festi:

„A velem egykorúakkal (18—20 évesekkel) folytatott beszélgetések alapján azt látom, hogy a fiatalok nem a .vallás' Istenében hisznek (nem az öreg Atyában, nem is a bibliai történetek elbeszélésében), hanem egy felsőbb Lényben, egy Hatalomban, amelyik fölöttünk áll. Ebben hisznek, ehhez tartják magukat. Egyeseknek az a véleménye, hogy az életben minden meg van határozva, a sors uralkodik.

36