Szolgálat 54. (1982)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Isten-képünk kialakulása
Minden fokon lehetséges azonban megrekedés, fixáció is. Az ezen a fokon megrekedt Isten-kép felnőttkorban az utópia-vallásosság hordozója lesz: Isten csak akkor jön „számításba“, ha az ember elbizonytalanodik az életben. 2. A reprezentáció szüksége valahol óvodás korban jelentkezik először, párhuzamosan a beszédképesség rohamos fejlődésével, de (mint mindegyik itt megnevezett szükség) végigkíséri az embert az egész életen át. Állandó szükségünk, hogy kifejezzük gondolataink tartalmát, fizikai ill. társadalmi világunkat. A vallás az Isten-képen keresztül a másvilág reprezentációját kínálja. Megrekedés esetén Isten megmarad távoli Istennek, hiányzik emberközelségének dimenziója. 3. A viszonyok (relációk) igénye a gyermekkor szüksége. A gyermeket már nemcsak a tények és jelenségek érdeklik, hanem az összefüggések is. A vallás új dimenziót nyit meg: a gyermek felfedezi Istenhez fűződő viszonyát — személyes kapcsolatba lép vele. Ebben a korban gyakoriak a szinte misztikus gyermekkori élmények. Ismert pl. Avilai szent Teréz gyermekkori misztikus élménye. 4. A megértés igénye a serdülőkor témája. Az összefüggéseken túl a serdülő az okokat keresi. A vallás a teológiában válaszol: Isten mindennek a végső oka. Itt válik az Isten-kép teljesen átfogóvá. A fönti vázlat annyira töredékes, hogy talán nem is hat egészen meggyőzően. Ezúttal azonban nem is bizonyítás a célunk, csak arra szeretnénk rámutatni, hogy az Isten-kép fejlődésének van belső logikája is, amely oly irányban halad, hogy tökéletesen találkozik a bibliai Isten-képpel. Lélektan és kinyilatkoztatott vallás csodálatos találkozása ez. Ezért még csak arra a kérdésre kell válaszolnunk, mi jellemzi tulajdonképpen a bibliai Isten-képet? A bibliai Isten-kép A Biblia Isten-képe kétségkívül örökérvényű korrektor marad Isten-képünk alakításához. Ha ezt a bibliai Isten-képet jellemezni akarjuk, három tulajdonságot fedezünk fel (vö. Hubert, 1978, 137. stb.). 1. A bibliai Isten-képet jellemzi, hogy személyes jelentősége van. Isten nem pusztán dogmatikai formula, nem önmagában és önmagáért létező Isten (an sich), hanem értem van. Már az Ószövetség ismer egész sor olyan közlést, amelyek Isten ilyen személyes viszonyát domborítják ki. Mózes megérti, hogy Isten „vele lesz" (Kiv 3,12). Izaiásnál pedig ezt olvassuk: „Mint a fiút, akit az anyja vígasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket.“ (Iz 66,13). Az ilyen személyes Isten-kép a következő tartalmakra bontható fel: Isten képes arra, hogy segítsen a szükségben (szabadító és üdvözítő Isten); erőm és bátorságom Istene; támpont ahhoz, hogy tökéletesebb legyek; megnyugtatja nyugtalan szívünket; erőt ad a szenvedéshez (vigyázzunk: nem „elveszi“!); reményt nyújt az elkerülhetetlen halállal szemben. 2. A hiteles Isten-kép másik jellemzője, hogy egyetemes, azaz felette áll a világnak és minden jelenségnek. Nevezetesen: pártokon kívülálló, nem 3 33
