Szolgálat 54. (1982)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Isten-képünk kialakulása
ötödik megszülése előtt, életveszélyes állapotban. Érezte ezt, és így szólt az urához: „Ferikém, azt hiszem meg kell halnom, áldd meg a gyerekeket.“ A férj: „Marika, érted még az Űristent?“ Az asszony: „Nem, egyáltalán nem értem" — és itt sugárzóan elmosolyodott: „de teljesen egyetértek vele!“ Néhány perccel később halott volt. Ez az asszony megértette, hogy Isten felfoghatatlanságának iszonyatos szakadéka egy végtelen, szent szeretet felfoghatatlan fényének a mélysége. Haldokló arca mintha ezt tükrözte volna vissza. Vallása egyetértés volt Istennel, akibői való a kezdet, a közép és a vég, aki megértette őt, és akit ő is megértett. Szentmártoni Mihály AZ ISTEN-KÉP KIALAKULÁSA Bevezetés Az evangéliumokat lehet sokféleképpen, különféle szemszögből olvasni. Egy ilyen lehető szemszög: hogyan igyekezett Jézus helyesbíteni hallgatói Istenképét. Megfigyelhetjük például, hogy a büntető Isten-képet szembesíti a tékozló fiú jóságos, megbocsátó atyjával, és megérteti hallgatóival: ilyen az Isten; a távoli, személytelen Istent emberközelségbe hozza a gondviselő Atya képében, aki a madarakról és liliomokról is gondoskodik; a „kisajátított“ Isten-képet helyesbíti azáltal, hogy Istent mindenki Istenévé nyilvánítja ki, aki éppúgy akarja a pogányok üdvösségét, mint a zsidókét, aki jók és rosszak Istene egyaránt. Maga az a körülmény, hogy Jézus ilyen nagy súlyt fektetett az Isten-kép minőségére, elegendő bizonyíték arra, hogy fontos problémávai állunk szemben. Az Isten-kép központi szerepet játszik az ember vallásos életében. Az Isten-kép adja meg vallásosságunk színezetét, határozza meg érettségi fokát, alkotja személyt formáló erejét. Minél tisztább, minél hitelesebb Isten-képe van valakinek, annál tisztább a vallásossága. És fordítva: minden elferdült vallásosságnál megfigyelhetjük az Isten-kép eltorzulását is. Ezért lelkipásztori tevékenységünk egyik állandó feladata éppen az, hogy figyelemmel tanulmányozzuk a hozzánk fordulók Isten-képét, állandóan neveljük, fejlesszük, szükség esetén helyesbítsük. Ez különösen fontos a gyónásnál, ahol talán leginkább kifejezésre jut egy személy Isten-képének minősége. De megnyilvánul imánkban is, lelki életünkben általában. Lelki életünk alapvető feladata, hogy állandóan növekedjünk Isten ismeretében. Nos, ez tulajdonképpen az Isten-kép: Isten ismerete. De nem objektív ismeretről van szó, hanem szubjektívről. Az „objektív“ Istenismeret — amennyiben ilyenről lehet valójában beszélni, — az Isten-fogalomban nyilvánul meg. Az ember „tud“ valamit Istenről: létezik, mindenható, nincs teste stb. — mindaz, amit a katekizmusból tudunk. De ezt lehet úgy is tudni, hogy semmi köze ne legyen az ember életéhez. 28
