Szolgálat 54. (1982)
Tanulmányok - Albert Görres: Emberkép - Isten-kép
ségben elterjedt állandó bűntudattól. A gonosz, amit ez a bűntudat föltételez, sok vallásban nem az ember felelősségén múlik, inkább magából az istenségből fakad. A hinduizmus szerint a világ Brahma rejtélyes bűnéből keletkezett, s így a létezés már gyökerében hamis. És mégis: a legbűnösebb lezüllésben is minden vallás megőriz az emberről egy alapvető meggyőződést: Az embernek az isteni birodalmához való viszonya a függőségé, nem az egyenlőségé. Az isteneket nem lehet pajtásilag vállon veregetni. Az isteni áhítatos tiszteletet parancsol. Ez a tisztelet természetesen gyakran kétértelmű, részben hatalmi viszonyokon nyugszik: az isteni végtelenül erős, erejében mindig fölöttünk áll. De sokszor nem szentnek, végtelenül jónak látják. Az istenek is vétkeznek, megvannak a gyengéik; például könnyen indulatba jönnek, úgyhogy a régi Egyiptomban gyakori imaforma egy megnyugtató mondóka, amellyel az imádkozó úgy közelít istenéhez, mint megszelídíteni kívánt őrjöngőhöz. Minthogy a vallás gyakran úgy akar számot adni a rosszról és a gonoszról, úgy akarja ezeket megmagyarázni, hogy közben kíméli az embert, az isteniről való elképzelésébe sok rossz vonás kerül be. A másik oldalon a legtöbb vallás szerint mégis csak a szent, a tökéletes, a föltétien tiszteletre méltó is benne rejlik. Minden vallásra nézve kötelező meggyőződés, hogy a látható és fogható csak a felszín, ami egyszerre jelzi és elrejti a láthatatlant. A láthatatlan, a rejtett pedig mérhetetlenül fontos az ember sorsára nézve: tőle függ, hogy él vagy hal, boldogul vagy szerencsétlen lesz. A láthatatlan, a titok a voltaképpeni valóság. Az isteni a felelet. Az a talány megoldása. Az ember mindenekelőtt, gyökerében arra van utalva. Ez az isteni az ember számára egyidejűleg veszedelem és reménység. Megközelítése elpusztíthat, vagy üdvözítő boldogságot és tökéletességet adhat. Ezért a Láthatatlan egyszerre olyasmi, amiről az ember megfeledkezhet és szívesen meg is feledkezik, hogy ne kelljen szorongnia, — de minden valóság rejtett középpontja is, amely körül az élet kereke forog, és amelyre figyelmünknek is állandóan összpontosulnia kellene. (A „religio" szó valószínűleg a „rele- gere“ igéből ered: újra meg újra elolvasni, meggondolni, átelmélkedni.) Az emberre alkalmazva ezeket a kijelentéseket: Az ember olyasvalaki, akivel szemben vagy akinek a bensejében valami abszolút található, de ez nem azonos egyszerűen véges önmagával. Azáltal lesz önmagává, hogy részesedik benne. Enélkül a részesedés nélkül olyan értéktelen és éppen olyan érthetetlen, mint egy keret kép nélkül. Az embervoltnak csak azért van értelme, mert van isteni, ami minden sebet begyógyít, minden hiányt bóvelkedéssé változtat, a lét minden elidegenítő élményét áttetszővé teszi. Az isteniben való részesedés nem illeti meg egyszerűen az embert úgy, amilyen. Még megmenthető, de csak föltételekkel, anélkül nem megy semmi. Vagy 23
