Szolgálat 53. (1982)
Könyvszemle - W. Egger: Krisztus követése hitben (Benkő A.) - A magyar bencések 50 éve Brazíliában (Sr. Ancilla OSB) - Nemeshegyi Péter: Jó az Isten. - Alszeghy Zoltán: Az ember jövője. - Kereszténység és közösség (Békési I.)
Az üdvözítő Isten szeretetének kiáradását, majd végső kiteljesedését kísérhetjük nyomon. Régi nyelvhasználattal a kegyelem és a „végső dolgok“ a két könyvecske tárgya. De milyen mai beállításban és a nagy teológiai felkészültség és mélység mellett a megváltott embernek milyen hálaadásaként a teremtő, üdvözítő és boldogító Isten felé! Mint más munkáikban is, nem lábjegyzetes és nem idéző módszerrel, de komoly, legújabb és legjobb források megjelölésével segítenek a rövid, de lényeges könyvészeti részben. Újra meg újra a Biblia képeivel, kitételeivel, nemcsak szabatos, de nagyon szép magyarsággal írnak. A kutatni vágyó tanárok, szakemberek kezükbe kapják a megbízható fonalat. A hitét elmélyíteni vágyó, annyi zavaros elgondolásról értesülő hivő ember szabatos válaszokkal erősítheti hitét és biztos támaszpontokat kap. Nemeshegyi Péter kegyelemtanában első látásra feltűnik mindenkinek, hogy igazi nevén nevezi a régebben tárgyként, „valamidként megfogott és tárgyalt kegyelmet: a szerető Atya szeretete hozzánk, Fiában és a Lélek által. Milyen formákban, milyen neveken jelenik meg a nagy örömhír, az Atya irgalmas szeretete a kinyilatkoztatásban, míg végre látható lesz a közöttünk járó és jót tevő „emberiességben“ és az életet adó Lélekben, — hogyan iparkodik ezt a gondolkodó elme emberi fogalmi keretbe foglalni és értelmezni minden kor és minden ember üdvösségére — és mint csillan fel egyvalakiben: a kegyelemteljes Szüzanyában az üdvözítő szeretet remeklése: ez a könyv rövid tartalma. A máskor is megcsodált, költői ihletésű nyelven elmondva. Mi lesz a végső kibontakozása annak, amit most még tükörben és homályosan, töredékesen látunk és remélünk, azaz mi az Isten végső szava az emberhez és az ember történetéhez, — miben is végződik az üdvösségtörténet: ezekkel a kérdésekkel foglalkozik P. Alszeghy. Mi a keresztény halál, milyen lesz, amikor majd „meghal a halál és elkezdődik az élet“? Mit készített Isten azoknak, akik Öt szeretik, és a szépségre, jóságra, igazságra éhes emberi szív, de az egész ember is mint részesül az Elsöszülött, Krisztus dicsőségében és hogyan is lesz Isten minden a mindenben . . . Teológia, javából való mai teológia, amit a két neves szerző itt elénk ad. Hogy ezt abban a formában tehetik, ahogy tették, annak a jele, hogy az évtizedes kutatás és tanítás mellett a hivő keresztény ember és papi lélek életté tette önmaga számára is, amit másoknak tanított. Békési I. Alszeghy Zoltán (szerk.): Kereszténység és közösség. Tanulmányok a kisközösségekről. TKK/Kiegészítő füzetek 1. Róma 1981, 216 o. „E kis kötet szerzői külföldön élő magyar teológusok . . . Nem az a céljuk, hogy az otthoniaknak tanácsot adjanak, hogyan kell a sajátos hazai problémákat megoldani. Ez nincs módjukban, de szerencsére szükség sincs rá, hiszen a magyar hittudományos irodalom megmutatta, hogy nem áll tanácstalanul ez előtt a probléma előtt“ — jelzi a szerkesztői bevezetés a kötet szándékát és határait. Az ismertető nézete szerint kevés ekkora hozzáértéssel, jóakarattal, aggódó féltéssel és minden túlzástól mentes mérséklettel írott könyv látott eddig napvilágot erről a fontos kérdésről. A Tartalomjegyzékben jól ismert szerzők nevével találkozunk. Az egyháztörténelmi kipillantás, a lélektan és a szociológia szempontjaival szólnak a szerzők a kérdéshez, még a kényes jogi és egyházjogi problémákat sem kerülik meg (András Imre, Morei Gyula, örsy László, Szentmártoni Mihály, Szilas László írásai). A Pázmány-kutató Őry Miklós és a dogmatikus Vass György cikke külön csemege lesz az olvasó számára. Hogyan látja meg az első a Pázmány-korabeli „nagycsaládi“ közösségben a kisközösségek akkori megjelenését, és mennyire pozitívan mutat rá a második a kisközösségekben elért és elérhető Isten-élmény gyakori megtapasztalásában a legértékesebb gyümölcsre. A Vatikáni Rádióból és könyvei alapján széles körben ismert Szabó Ferenc a pápai megnyilatkozásokat gyűjti össze. A tanulmányok egy másik csoportja gyakorlati tapasztalatokat köt csokorba: Alszeghy Zoltán Olaszországból, Benkő Antal Bra95
