Szolgálat 53. (1982)
Könyvszemle - Hajdók János: Kalkuttai Teréz anya (S. M.)
zíliábói, Csókay Károly a forrongó Dél-Amerikából, Chiléből. Kár, hogy — akár munkatárs hiányában, akár helyszűke miatt — nincs személyes élményeken épült beszámoló a német, francia, holland, kanadai, észak-amerikai területről, holott a kisközösségek — minden erényükkel és minden veszélyükkel — igen erősen virulnak ezen a területen Is. — A záró cikket nem olvasni kell, de átelmélkedni és újra meg újra megrágni. Amit a bizalomról és a kölcsönös tiszteletről, a belőlük fakadó építő szeretetről ír Sántba Máté, kiskátéja lehetne a közösségi munkának, biztos mércéje a kívülállók megértésének és építő kritikájának. Mert mindez eszköz és nem cél. A cél Isten országának építése, szolgáló szeretetben, szerető szolgálatban. Az, amit b. e. VI. Pál pápa „a szeretet civilizációja“ néven emlegetett. Isten adjon hozzá kegyelmet minden közösségnek, mind a megértés, mind a sikeres megvalósítás vonalán. Ennek a kegyelemnek akartak a szerzők jóindulattal telt útkészítői lenni. Békési I. Hajdók János: Kalkuttai Teréz anya. Ecclesia, Budapest 1981, 344 o. -j- képmellékletek. Nagy örömmel üdvözöljük a Teréz anyáról és művéről megjelent első magyarországi könyvet. Ez valóban széles rétegek igényét elégíti ki. A munka — igen helyesen — sokkal többet ad, mind a címe jelzi: nemcsak a Szeretet Misszionáriusainak alapítójáról szól, hanem rendjeiről és működéséről, valamint munkatársairól is. Az első, életrajzinak mondható részben ezzel ismerkedünk meg. Figyelemre méltó vállalkozás a második rész, amelyben lelkiségükbe próbál behatolni a szerző. A szöveghez jegyzetek és hasznos időrendi tábla csatlakoznak. Az irodalomjegyzékből kitűnik, hogy Hajdók a ma már tengernyire dagadt Teréz anya-irodalomban az alapvető művekig ment vissza: Muggeridge, Dóig, Le Joly könyveihez és jó antológiákhoz fordult. Csak sajnálhatjuk, hogy a gondosan és szépen fordított idézeteket nem eredetiből, hanem német fordításból vette: régi tapasztalat, hogy a legjobb fordítás sem teljesen megbízható, s így a hibalehetőségek csak bővülnek. (Mellesleg Muggeridge-nek persze jogában áíl könyvében a keresztnevén, Malcoímnak hívni önmagát, és ezt a fordítónak is így kellett visszaadnia, de ugyancsak furcsa, ha ezt más szerző teszi róla írva. Teréz anyát is bajos magyarul „Anyá“-nak mondani a „Mother“, „'Mutter“ mintájára.) A könyv hatalmas anyagot ölel fel; a voltaképpeni témán túlmenően a szerző minden rokon információt is bele akar sűríteni, Tellhard-tól Follereau-ig és Helder Cáma- ráig. Ezek a kitérők sokszor nem válnak az egység javára. Az esedékes második kiadásban — hiszen a könyvet azonnal elkapkodták — könnyen helyettesíthetők a tárgyhoz tarozó további adatokkal. Ennél azonban zavaróbb (mint Galántai Mária már szóvátette), hogy a szerző sokhelyütt nemcsak kommentálja, hanem magyarázza, sőt .helyreigazítja“ Teréz anya mondásait. Teréz anya átlátszóan egyszerű és hősiesen keresztény elvei elég jól beszélnek önmagukért, a mi feladatunk legföljebb az, hogy igyekezzünk megszívlelni őket. Hajdók stílusa vonzó, olvasmányos. Érdekesen csoportosított adatokkal és szemtanúk vallomásaival igyekszik emberközelbe hozni a sokaktól eddig talán csak messziről csodált művet. Próbálja felmérni a magyar földön bontakozó „ígéretes csírákat" is. A lényeg itt természetesen az, amit az alapítótól idéz: keressük a szeretetre szorulókat „mindenekelőtt közvetlen környezetünkben“: a családban, a szomszédos magányos öregemberben, a munkahelyi kollégában. „Egy jó szó, türelmes meghallgatás, egy kis szolgálat, egy mosoly: ezzel küld hozzájuk Isten, ezzel visszük nekik Istent“ (150). S. M. 96
