Szolgálat 53. (1982)
Tanulmányok - Belon Gellért: A felnőtt ember imája
dogság.“ Leó testvér kérdésére aztán kifejti, hogy ha az előttük lévő kolostor kapusa elzavarná és testi-lelki bántalmakkal illetné őket, „és ezt mind békével és vidáman tűrjük el az áldott Jézus szenvedéseire gondolva, ó, írd, frate Leone és jegyezd föl, ebben van a tökéletes boldogság.“ (Fioretti, 8. fej.) Ez nyilván szent Pál szeretethimnuszára való utalás szent Ferenc részéről, ahol az angyalok nyelve vagy egyáltalán a nyelveken való beszéd az imádság legfelső fokát jelenti. És Pál mindezt semminek mondja, „ha szeretet nincs bennem“ (1Kor 13,1). Vagyis szent Ferenc szent Pál nyomán a tényekkel való imádkozást teszi a legmagasabbra. Szólás-mondása volt: Quanto fá, tanto sál (annyit tudunk, amennyit megteszünk.) Mindketten törekszenek bennünket kiemelni a szavak bűvöletéből, ami nélkül az imát el sem tudjuk képzelni. Azt hisszük, hogy csak az ima, ha szépen megfogalmazott szavak egymásutánját elsoroljuk. Kissé hitetlenkedve olvasunk a Boldogasszony bolondjáról, aki a bohóckodásból megtérve nehéznek találta a szerzetesek súlyos veretű imáit, s azért éjnek idején leszökött a Szűz Anya szobra elé, és úgy mutatta be előtte bűvészmutatványait, mintha a nagyközönség előtt állana. Az is ritkaság számba megy, amit gyerekkoromban egy öreg zenészcigányról hallottam, hogy az éjféli szünetben, míg a többiek vacsorázni mentek, ö az elsötétült teremben hegedűjére borulva imádkozott. Vagy amit egy katonáról hallottam, hogy éjszakai őrjáratban „levágott“ néhány díszlépést az Istennek, mintha csak az ezredes vagy a tábornok jött volna. A tényekkel való imát sürgeti a magára ébredt egyház is a zsinaton, mikor meghallotta az eddig gettóba szorult evilágiság hangját, és a profánság megszentelését és Istennel való átjáratását tűzi az egyház törekvései elé. De hiszen ezzel csak azt veszi célba, amit a kereszténység kezdettől fogva hallott, de több—kevesebb szerencsével valósított meg. Szent Pál a mindennapi élet misztikáját különösen a szolgákkal kapcsolatos intelmeiben adja: „Engedelmeskedjetek ... félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak ... Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak teszitek, nem embereknek ...“ (Ef 6,6) Ugyanezt kéri a parancsoló uraktól is: „Gazdák! Viselkedjetek velük (a szolgákkal) ugyanúgy“ (uo.). Még olyan profán foglalkozásról is, mint az adószedés, azt mondja: „Ezért fizettek adót is, hiszen Isten szolgái, akik azt behajtják" (Róm 13,6). — Ugyancsak szent Pálnál találjuk a házasélet misztikáját, és benne nem csupán a lélek egységének misztikáját, hanem a nemiségét is (1Kor 6,16): „Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak ... Férfiak! Szeressétek fele- ségteket, amint Krisztus is szerette egyházát" (Ef 5,22.25). — De az egész emberi érintkezést beemeli a Krisztus-szolgálat bűvkörébe, mikor általában kijelenti: „Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus iránti tiszteletből“ (Ef 5,21). A kereszténynek minden embertársában Krisztust kell megéreznie és szolgálnia. Mint ahogy azt Jézus nem egyszer kijelentette: Amit egynek tesztek, nekem teszitek. 8
