Szolgálat 52. (1981)
Könyvszemle - Puskely Mária két új könyve (Öry M. - R.)
jezsuita, X. Léon-Dufour újszövetségi szótárának bevezetéséből átvéve. Stílusa kissé elüt a többitől, és szerintem ezek a részletes történelmi-földrajzi-társadalmi adatok talán inkább „írástudóknak* valók. Függelékként néhány hasznos tudnivalót csatolt Jézus születésének és halálának körülményeiről, a zsidó háború következményeiről (Kr. u. 63—73), a zsidók nemzeti erődjéről, Mászádáról, és befejezi Gerhard Kroll részletes, megbízható üdvösségtörténeti kronológiájával. A könyvet színes képek és részletesen eligazító térképek egészítik ki. De térjünk vissza a Vatikáni Rádió magyar munkatársa könyvének első, legértékesebb részéhez. Ez a száz oldal egészen személyes munkája, leikéből lelkedzett. A szerzőt kommunikációs készsége, közvetlen természete, nyelvtudása, szolidáris érzéke, élénk stílusa és nem utolsó sorban a Bibliában való jártassága (Szabó Ferenccel együtt összeállított két műve: Ábrahámtól Jézusig és az Életadó Lélek igazolja az utóbbit) jól képesíti egy ilyen könyv megírására. Alaposan fel is készült útjára. A régi forrásokat (Strabon, Josephus Flavius földrajzi és történelmi leírásait, a IV. századi Aetheria zarándoknő élményeit) szorgalmasan tanulmányozta. Felhasználta az újabb magyar szerzőket is, de főleg a 18. századi Kiss János ferences zamatos jeruzsálemi útleírását, a „magyar irodalomnak ezt az elfelejtett gyöngyét* aknázta ki bőségesen. Ezek után múlt év júniusában, már erős nyári melegben, nemcsak végigkocsikázta és végigloholta a Szentföldet — sok más zarándok módján —, hanem figyelő szemmel és hallgató szívvel járta a Jézus megszentelte helyeket. Itt-ott mélyebben horgonyzott: Galileában a Kármel hegyén, a Szentcsalád názáreti otthonában, a júdeai betlehemi barlangban és a Golgota ormán (oda többször visszatér). Galilea mindvégig szerelme maradt. A Genezáreti tó szépségével és központi Jézus-élményeivel elbűvöli. Itt költőien pengeti a „Hárfát*. Az archeológiái emlékek csak másodsorban érdeklik — amennyiben Jézus nyomait hordják —, annál élénkebben a föld mai lakói. Észreveszi a szociális ellentéteket, a vallási torzsalkodást, a keresztény közösségek lassú felmorzsolódását. Látja, hogy az öregek támasz nélkül maradnak, és a szomorú fiúk otthontalanul kóborolnak. A Szentföld keresztényeinek nehéz helyzetét Miriám nővérrel mondatja el, akinek „még a mosolyát is állandó szomorúság árnyékolja be.“ De az egész úton elsősorban a Mester szavait leste, Jézus nyomait kereste a régi emlékekben és saját szívének rejtekében. írásának Igen sikerült lapjai, mondhatnám gyöngyszeme az a 4—5 kontempláció, amelyben felcsillan intim kapcsolata lelkének Urával és a Szentcsaláddal: a betlehemi barlangban való tevékeny szemlélődés, a három éves Kisjézussal való egyiptomi séta, a 12 éves Jézussal és szüleivel való jeruzsálemi találkozás, Jézus a betániai baráti körben. Igazi szentignáci kontemplációk, aki azt ajánlja, hogy „szegény és méltatlan szolga alakját öltve magamra nézzem és szemléljem őket, és minden lehető készséggel és tisztelettel szolgáljak nekik szükségükben, mintha tényleg Jelen volnék* (Lgy 114). Úti élményeit közrebocsátotta, mert „rendkívüli felelősséget érzett, hogy az ajándékot másokkal is megossza“, mindazt, amit útitársaival átélt. Megértjük naplójának záró mondatát: „Meghatódva búcsúzunk egymástól, felejthetetlen élményekben, imában, szeretetben összekovácsolt szentföldi zarándokok.“ — Mi is ezt tettük nyolc évvel ezelőtt. (A könyv a szerzőnél kapható: Via della Stazione Aurelia 95, 1-00165 Roma.) óry M. Árpádházi Szent Erzsébet. Róma 1981, 40 o. A képanyagot Szokoly György tervezte. öröm kézbe venni azt a pazarul illusztrált kis füzetet, amelyet Puskely Mária a Szent Erzsébet-jubileum alkalmából tett közzé. Kedves, vonzó elbeszélő stílusban adja 91
