Szolgálat 52. (1981)
Könyvszemle - L’Eucharistie. Gyűjtőkötet (R.) - Mezey László: Athleta Patriae (Bogyay T.)
KÖNYVSZEMLE L'Eucharistie. Pain nouveau pour un monde rompu. (Az Eukarisztia. Új kenyér egy megtört világ számára.) Gyűjtőkötet. Communio—Fayard, Párizs 1981, 240 o. A lourdes-i eukarisztikus kongresszusra sokoldalúan felkészült Franciaország. Minden résztvevő kezébe kapta a megfelelő nyelven azt a kis kézikönyvet, amely néhány alapvető lelkiség! szempontot, gyakorlati útmutatásokat, részletes programot, miseszövegeket és énekeket tartalmazott. A vallásos folyóiratok különszámokat szenteltek az Oltáriszentségnek. A „Communio“ nemzetközi teológiai folyóirat francia tagozata ezt a tanulmánygyűjteményt adta ki hozzájárulásként. Tizenkét teológus 15 rövid tanulmányát tartalmazza. Néhány már megjelent a folyóiratban. A szerzők zömmel franciák, élükön Louis Bouyer közismert nevével. Van egy-egy olasz, spanyol és ír, a németeket Ratzinger és Karl Lehmann képviseli. A bevezető tanulmányt Pierre Eyt teológiai tanár, a Nemzetközi Teol. Bizottság tagja írta, aki 1981 óta Msgr. Poupard utódaként a párizsi Institut Catholique rektora. A könyv négy részre tagolódik. Az első az eukarisztia eredetét tárgyalja: összefüggését a zsidó liturgiával és az utolsó vacsorával. A második rész három tanulmányban Krisztus alakját, az eukarisztia „krisztológikus dimenzióját“ (G. Colombo) állítja elénk. A harmadik rátér magára a szentmisére. Itt szerepel M. Sales tanulmánya, amelyet számunk más helyén megtalál az olvasó. Két szerző foglalkozik a pap szerepével a szentmisében. Igen érdekes egy Ratzingerrel folytatott interjú: „Lehet-e módosítani a liturgiát?“ A bíborosteológus nagy történeti tudásával kimutatja, hogy a liturgia a kereszténység egész történelme során fejlődött. De a beszélgetés jóval többet tartalmaz az eukarisztiáról, mint a címben fölvetett kérdés (a hívők részvétele, a valóságos jelenlét módja stb.). — Végül a negyedik rész: az eukarisztia kisugárzása az életbe. A címek önmagukért beszélnek: „Az eukarisztia, a keresztény élet forrása és lényege“ — „A testvéri társadalom szentsége“ — „Lélekben és igazságban imádni“. Utoljára egy szent eleven példáját találjuk itt: Charles de Fou- cau!d-ét, akit az Oltáriszentség imádása vezetett el a papságra, és megadatott neki, hogy a végsőkig azonosuljon a pap és áldozat Krisztussal. A kötet címe szellemesen és mélyértelműen fordítja meg a kongresszus közismert jelmondatát. R. Athleta Patriae. Tanulmányok Szent László történetéhez. Szerkesztette: Mezey László. Szent István Társulat, Budapest 1980 , 249 o., XII színes és 66 fekete-fehér kép- melléklettel. (Hungária Sacra I.) A kiadó előszava szerint ez a kötet megnyitója egy új egyháztörténeti sorozatnak, amelynek célja „a magyar egyház történetének, mint a magyar történelem szerves részének tényszerű feltárása, megismertetése, egy majdani nagy összefoglalás előkészítése érdekében.“ Példaképül az Italia Sacra műfajilag nem kötött sorozata szolgál. Ez az első kötet tartalmilag sokkal változatosabb és tágabb körű, mintsem alcíméből gondolnánk. Kezdetnek Vargyas Lajos összefoglalja másutt bővebben kifejtett eredményeit a Szent László legendák csak képekben fennmaradt változataiban található honfoglalás előtti keleti hagyományokról. Mezey László nagyszabású, címadó tanulmánya a korai László-irodalom kialakulásáról megismertet a liturgikus szövegek szerzőinek forráshasználatával, munkamódszerével, szubjektív ambícióival és megmagyarázza, miért áll a világi történetírás és a népi emlékezet középpontjában a herceg és 86
