Szolgálat 52. (1981)

Könyvszemle - Bánk József: Jézus közelében (Kerny G.)

az egyházi szövegekében a király. További idevágó forrásanyagot közöl Fodor Adrienne (László-legendák XV-XVI.sz.-i magyarországi breviáriumokban). A Mezey mutatta úton megy tovább Madas Edit a Karthauzi Névtelen Szt. László ünnepi beszédének forráselemzésével. Kumorovitz L. Bernát „Szent László vásártörvénye és Kálmán király pecsétes cartulája“ cím alatt Gut-Keled nembeli Márton ispán, a csatári monostor alapítója végrendeletének egy passzusát elemezve jut igen fontos jogtörténeti eredményekre. Gerics József tanulmányának címe, „Judicium Dei a magyar állam XI. századi külkapcsolatai- ban“, alig sejteti lényegbe vágó megállapításait a pápák és császárok magyar politikájának eszmei hátteréről. Török József cikke: „Szent László liturgikus tisztelete“, a király egyházi utóéletét tekinti át a kanonizációtól kezdve, és közli függelékként a fontosabb szövegeket is. Lukács Zsuzsa nagyszabású áttekintése, „A Szent László-legenda a középkori magyar falképfestészetben", a címmel ellentétben figyelembe veszi a többi műfajt is, és nemcsak Vargyas Lajos bevezető cikkét egészíti ki és „illusztrálja“, hanem igyekszik feltárni a történelmi-társadalmi hátteret is. Épp ezért sajnálatos, hogy — mint a bántornyai legenda Aquila Jánosnak tulajdonlása és 1383-ra datálása mutatja —, a magyar művészettörténeti kutatás még mindig nem használta fel az utolsó 40 évben Jugoszláviában megjelent idevágó fontos tanulmányokat, amelyek alapján, többek közt, a sorozat társadalmi háttere is tisztázható lenne. Nyilván „síovenica non ieguntur“. Marosi Ernő „Magyarországi művészet Szent László korában" cím alatt jóval többet nyújt egyszerű összefoglalásnál. H. Kolba Judit „Szent László alakja a középkori ötvösművészetben“ című gondos összeállításából különös módon kifelejtette Nagy Lajosnak az aacheni dómkincstárban őrzött két díszes címerét, amelyeknek építészeti oromdíszében István és Imre között László király foglalja el a főhelyet. Szent László leánya, Piroska-Eiréné konstantinápolyi mozaikképéről írva Wehli Tünde a szokásos formai és történeti szempontokon túl figyelemre méltó elemzését adja a kép feltehető rendeltetésének ill. funkciójának.

A képmellékletek jól kiegészítik a szövegeket, de a színes reprodukciók gyengén sikerültek. Az egész kötet nem lehet tömegek olvasmánya, de bizonyos, hogy szakemberek nemzedékei fogják haszonnal forgatni. Az új sorozatnak tehát nemcsak biztató kezdete, hanem maga már mértékadó, példát mutató kész teljesítmény. Csak így tovább.

Bogyay Tamás

Bánk József: Jézus közelében. Szent István Társulat, Budapest, 1981. 658 o.

A mű elsősorban a papok lelkiségével, életével és a papi szolgálattal foglalkozik. Tartalmaz elmélkedési anyagot egyháziaknak, valamint lelkiolvasmányt világiaknak is. Továbbá segítséget nyújt a szentbeszédekre készülőknek. Olvashatunk a könyvben pápai megnyilatkozásokat. Ezeken kívül a szerző közöl néhányat azokból a beszédeiből, amelyeket mint dékán a Hittudományi Karon és később a Hittudományi Akadémián tartott.

Bőven merít a forrásokból. Hangoztatja is vezérelvét Pázmány Péter ismeretes vallomása nyomán: „Magam gondolatait és ujjamból szopott dolgokat nem írok.“ Ámde a források kiválasztása már egyéni munka, és amikor a II. vatikáni zsinatot, VI. Pál és II. János Pál pápát, valamint Faulhaber bíborost szólaltatja meg a könyv lapjain, akkor tanúságot tesz arról, hogy a korszerűség és az egyházhűség harmonikus összehangolására törekszik. Munkájában arról is gondoskodik, hogy Mayer Miklós volt esztergomi spirituális elmélkedései ne menjenek feledésbe.

„Az egész Egyház hőn óhajtott megújulása nagy részben a papság Krisztus Leikétől áthatott szolgálatán múlik“ —, ezt hirdeti a II. vatikáni zsinat (Optatam totius dekrétum előszavában). S szerzőnk főtémájával ennek az egyik legfőbb zsinati törekvésnek megvalósulását segíti elő, vagyis annak a célnak az elérését, amelytől függ a zsinat87